Német politikus, 1909 és 1917 között kancellár. Jogot végzett, később politikusi pályára lépett. 1905-től Pororszország, két évvel később a birodalom belügyminisztere lett. 1909-től kancellár. Politikai döntéseit nagyban meghatározta a hadsereg befolyása, mely sokszor személyes érzésein és véleményén is felülkerekedett. Többször sikerült komoly nemzetközi konfliktusokat elhárítania, legnagyobb külpolitikai sikerének a Balkán-háború eszkalálódásának megakadályozását tartják. Kevésbé volt erélyes 1914-ben. Mivel a Monarchia és Szerbia között kialakult válságba nem avatkozott bele, sokan felvetik a felelősségét az első világháború kitörésével kapcsolatban. Később többször meghajolt a háborút folytatni kívánók akarata előtt, de 1916-ban ellenezte a korlátlan tengeralattjáró-háborút, mivel látta, hogy az USA beavatkozása döntően megváltoztatná az erőviszonyokat. 1917-ben egyre élesebb ellentétei támadtak a katonai körökkel, és ennek következtében júliusban lemondott.
