Olasz tábornok. Katonacsaládból származott, ő maga is ezt a hivatást választotta. 1914-ben az olasz hadsereg vezérkari főnöke lett, megpróbálta modernizálni a haderőt, egyben felkészíteni azt egy háborúra. Az olasz hadbalépést követően az alpesi frontra került, ahol több-kevesebb sikerrel harcolt. Tizenegy csatát vezényelt az Isonzónál, egyes támadásai sikeresek voltak, máskor ő állította meg az osztrák-magyar sereget. A 12. isonzói csatában (1917 októberében) a német segítséggel támadó Monarchia Caporetto-nál megsemmisítő vereséget mért az olaszokra, a kudarc jórészt Cadorna hibáinak következménye volt, ezért visszahívták. Versailles-ba küldték, de hamarosan a szövetséges katonai tanácsból is hazarendelték. A szakírók szerint azokat a buktatókat nem tudta elkerülni, melyek a legtöbb sikertelen első világháborús parancsnokot jellemezték: arrogáns és rátarti volt, nehezen létesített kapcsolatot a beosztottaival, és ritkán értette meg alárendeltjeit.
