Német tábornok. Porosz katonacsaládból származott, és maga is ezen hivatás mellett döntött. Kiválasztották a tengerészeti akadémia hallgatói közé, majd egy német katonai misszió tagjaként Kínába került, ahol felhívta magára a császár figyelmét is. 1911-ben hadtestparancsnok, 1913-ban tábornoki kinevezésével egyidejűleg hadügyminiszter is. 1914-től Moltke utódaként a vezérkari főnök tisztét is betöltötte. Sikeresebb volt, mint elődje, a szakírók szerint egyértelműen jó döntést hozott, amikor a német erők zömét a keleti frontra összpontosította. Az 1916 februárjában Verdun-nél elszenvedett vereség viszont az ő számlájára is írható, augusztusban már nem ő a vezérkari főnök. A háború további időszakában Romániában, a Kaukázusban és Litvániában hadseregparancsnok.
