Orosz tábornok. 1864-ben lépett a hadsereg kötelékébe. Fiatal csapat- és vezérkari tisztként is ragyogó teljesítményt nyújtott, különösen az 1877–78-as orosz-török háborúban. Ennek is köszönhető, hogy már 34 éves korában (1882) tábornok lett. 1898-ban hadügyminiszterré nevezték ki, e minőségében a Japánnal való konfliktus megoldásán fáradozott. Az orosz-japán háborúban bebizonyosodott, hogy főparancsnoknak nem megfelelő, a mukdeni csatavesztés (1905) után eltávolították parancsnoki posztjáról. Az első világháborúban ennek ellenére ismét vezető megbízást kapott az északi fronton, majd Türkisztánban lett kormányzó és főparancsnok. 1917 áprilisában forradalmárok letartóztatták és Petrográdba vitték, de az Ideiglenes Kormány szabadlábra helyezte. Ezután tanítóként dologzott haláláig.
