„HA A VEZÉREK KÉSZEK LESZNEK A HÁBORÚRA ELLENÜNK, NEM VÁRNAK MAJD A MI TÁMADÁSUNKRA.”

Egy szabad nemzet joggal számíthat valamennyi tagjának teljes együttműködésére. Egy szabad nemzet joggal fordulhat a nagy munkaadókhoz, a munkás-osztály és a földműves-osztály vezetőihez, és joggal elvárhatja, hogy ott lássa őket azoknak az élén, akik erejük megfeszítésére sarkalják, mégpedig nem a másik osztályokat, hanem a saját magukét.

Az egy-két puhánnyal és konkolyt hintővel szemben nem tehetünk jobbat, mint hogy először is megszégyenítjük őket, példát mutatván nekik a hazaszeretetben, és ha ez nem használ, csak akkor fordítjuk ellenük a kormányzás védelmében a kormányzás önhatalmú jogait.

Ahogyan az ember nem csak kenyérrel él, harcolni sem harcol pusztán fegyverekkel. Erőre és bátorságra van szükségük azoknak, akik a védelem őrhelyein állnak és akik mögöttük védekező fegyvereinket kovácsolják, erőre és bátorságra, amit csak az adhat, ha rendíthetetlenül hisznek abban, amit védenek. Nagy küzdelmünket nem alapozhatjuk arra, hogy lenézzük mindazt, amiért harcolunk.

Az ország elégedett és ereje hatalmasan gyarapszik, ami azoknak a fáradozásoknak köszönhető, amelyek tudomására hozták az embereknek, hogy Amerika demokratikus életének megóvása mögött mi forog kockán, egyénileg. Népünknek megerősödött a szíve, megújult a hite, megszilárdult a hűsége intézményeinkhez, amelyeket megvédeni készülünk.

Persze ez nem jelenti azt egyikünk számára sem, hogy ne törődjünk többé a társadalmi és gazdasági kérdésekkel, amelyek alapvető okai a társadalmi forradalomnak, a mai világ egyik meghatározó tényezőjének.

Mert nincsen semmi titokzatos és megfoghatatlan egy egészséges és erős demokrácia megalapozásában. Amire a mi népünk politikai és gazdasági életét alapozni akarja, az igen egyszerű. Ennyi:

Egyforma esélyek a fiatalok számára, s ugyanígy a többiek számára is.

Munka annak, aki dolgozni akar.

Biztonság mindazoknak, akiknek szükségük van rá.

A néhányak előjogainak megszüntetése.

A polgári szabadságjogok megőrzése mindenki számára.

A tudomány haladásának haszonélvezete, egy magasabb és állandóan emelkedő általános életszínvonal révén.

Ezek az egyszerű alapelveink, és sohasem szabad elvesztenünk őket a szemünk elől a mai világunk nagy zenebonájában és hihetetlem bonyolultságában sem. Társadalmi és politikai berendezkedésünk belső ereje és tartóssága attól függ, mennyire felelnek meg ezeknek a követelményeknek.

Társadalom-gazdálkodásunk igen sok pontján javításra szorul. Például:

Több embernek kellene öregségében nyugdíjat kapnia és biztosítva lennie munkanélküliség ellen.

Ki kellene bővítenünk az orvosi segélynyujtás megszabott kereteit.

Jobb módszerét kellene kidolgoznunk annak, hogy aki megérdemli vagy szüksége van rá, jól fizetett alkalmaztatáshoz jusson.

Személyes áldozatot kértem mindenkitől. Meg vagyok róla győződve, hogy minden amerikaiban él a jó szándék, eleget tenni ennek a kérésnek.

Az áldozat egyik részét a súlyosabb adók jelentik. A költségvetési beszédemben azt fogom ajánlani, hogy nagy védelmi tervünk költségének javarészét a mai adóbevételekből fedezzük. Senkisem kísérelheti meg, hogy ezen meggazdagodjon, hogy sápot szedjen rajta. A jövedelemmel arányos adózás elvét állandóan szem előtt tartjuk majd, ehhez igazodva a törvényhozásban.

Ha a kongresszus elfogadja ezeket az alapelveket, meg fogja kapni a jóváhagyást a szavazóktól, a hazaszeretetet a tárcák ügyének elébe helyező szavazóktól.

A jövendő, amelyet biztosra szeretnénk építeni, a jövendő világát négyféle alapvető emberi szabadságjogra akarjuk alapozni:

Az első a szólás- és a véleményszabadság, az egész világon mindenütt

A második a vallásszabadság; ki-ki a maga módján tisztelheti az Istent, az egész világon mindenütt.

A harmadik a nélkülözéstől való mentesség joga, ami köznapi nyelvre lefordítva gazadasági [sic!] megegyezéseket jelent, melyek minden népnek megszerzik az egészséges és békés életet, minden lakos számára, mindenütt az egész világon.

A negyedik a félelem nélkül való élet joga, ami köznapi nyelvre lefordítva általános lefegyverzést jelent, úgy ésolyan szigorúan, hogy egyetlen ország se intézhessen tényleges támadást valamelyik szomszédja ellen, sehol a világon.

Mindez nem eljövendő ezredévek ábrándja. Szilárd alapja ez egy olyan világnak, ahová még a mi életünkben eljuthatunk, a mai nemzedék életében. Tökéletes ellenképe ez a világ annak a parancsuralmi új rendnek, amelyet a vezéreik géppuskákkal és robbanóbombákkal iparkodnak felépíteni.

Ezzel az új renddel mi szembeszögezünk egy magasabb elképzelést, az erkölcs rendjét. Egy jól felépített társadalom félelem nélkül szembenézhet a világuralomra törő kísérletekkel, ugyanúgy a tőle idegen forradalmakkal.

Az amerikai történelem kezdete óta, a mi történelmünk kezdete óta tart a mi forradalmunk, ez a meg nem szakadó és békés forradalom, ez a szelíden és nyugalommal haladó, a változó viszonyokhoz alkalmazkodó, gyűjtőtáborok nélküli, meszesgödrök nélküli forradalom. A világot mi úgy akarjuk berendezni, hogy szabad nemzetek együttműködve, közösen dolgozva élhessenek benne, baráti és civilizált egyetértésben.

Nemzetünk sok millió szabad fiának és lányának kezére, értelmére és szívére bízta a sorsát s Isten oltalmára bízta a szabadságban való hitét. A szabadság azt jelenti, hogy mindenütt érvényesek az emberi jogok. Azokat segítjük mi, akik az emberi jogok megszerzéséért és megtartásáért harcolnak. Abban van az erőnk, hogy közösek a céljaink.

Ez az erkölcsi magaslat csak egyféle befejezést ismer: a győzelmet.


Roosevelt : Harc a máért


Vissza Hadtörténeti Gyûjtemény Vissza Második világháború Vissza Dokumentumok