A demokráciának a világ leigázása elleni küzdelmében jelentős segítséget nyujtott az Egyesült Államok felfegyverzése, minden grammja és minden tonnája a küldött hadianyagnak és felszerelésnek, amit csak át tudtunk adni a harctéren levőknek, s még többet kell tennünk értük. Ez most már nem ellenkezik a semlegességgel, ahogyan nem ellenkezik Németország némely szomszédjának semlegességével, hogy naponta szállítsa neki az acélt, ércet, olajat és egyéb elsőrendű fontosságú háborús nyersanyagot.
Önmagunk védelméről van szó, önmagunk védelmére rendezkedünk be nagyon is sietve és ebbe, tágabb értelemben véve, bele kell számítanunk Nagy-Britannia háborús szükségleteit és a többi szabad országét is, akik a támadók ellen küzdenek.
Nem érzelmi kérdés ez, se nem vitatható egyéni nézetek kérdése. A józan gyakorlati teendők kérdése ez, a helyes eljárásé, ahogyan a háborúban jól tájékozott katonai szakértők tanácsolják. Ezek a katonai és tengerészeti szakértők, ugyanúgy mint a kongresszus és a közigazgatás tagjai, semmi egyebet nem akarnak, csak megvédeni az Egyesült Államokat.
Az ország hatalmas erőfeszítéseket tesz, hogy előteremtse mindazt, amire ebben a készültségi állapotban szükség van – és olyan sürgősen, amilyen sürgősen csak lehet. Ez a nagy erőfeszítés nagy áldozatokat követel.
Senkitől sem kívánnám, hogy megvédjen egy olyan demokráciát, amely a maga részéről nem védené meg valamennyi tagját a szegényégtől és a nélkülözésektől. Ezt az országot nem fogjuk gyengíteni olyan kötelességmulasztással, hogy kormánya megfeledkezzék a polgárok jólétének megvédelmezéséről.
Ha termelőképességünk a gépektől függ, mindig arra kell gondolnunk, hogy ezeket a gépeket a munkások hozzáértése és ereje mozgatja.
Minthogy a kormányzat arra határozta el magát, hogy megvédi a munkások jogait, az ország joggal elvárhatja azoktól, akik a gépeket mozgatják, hogy kizárólag a védelem sürgős szükségleteivel foglalkozzanak.
A munkás emberi méltósága és a biztos megélhetéshez való joga semmivel sem kevesebb, mint a mérnöké, az igazgatóé vagy a tulajdonosé. Az ő munkaerejük teremti meg a hadihajókat, a repülőgépeket és a harckocsikat.
Az ország elvárja hadiüzemeinktől, hogy megszakítás nélkül, munkaszüneteltetések, bérharcok és „lock-out”-ok, tömeges munkáskizárások megszakításai nélkül dolgozzanak. Elvárja és megkívánja, hogy a munkaadók és a munkások baráti vagy törvényes formák közötti egyetértésben folytassák a termelést, a hadianyag és felszerelés gyártását, amelyre oly szomorú szükség van.
Nagy védelmi tervünk gazdasági részében, mint tudják, mindent megteszünk, hogy szilárdan rögzítve tartsuk az árakat és a megélhetési költségeket.
Kilenc napja jelentettem be, hogy létrehívtunk egy új szervezetet, amely eredményesebben irányíthatja majd haditermelésünk roppant erőfeszítéseit. Sem a reáfordított hatalmas pénzösszegek, sem a jól megválasztott vezetők nem elegendőek egymagukban. Amerika üzemeiben és fegyvergyáraiban ágyúknak, repülőgépeknek, hajóknak és még sok más mindennek kell elkészülniük. Munkásoknak, igazgatóknak, mérnököknek kell elkészíteniük, gépek segítségével, melyeket szintén munkások százmilliói készítenek az ország széltében-hosszában.
Ebben a nagy munkában nagyszerű egyetértés uralkodott a kormány, az ipar és a munkásság között; nagyon hálás vagyok érte.
Amerika páratlan ipari szellemére hárult az a feladat, hogy oldja meg a termelés nehéz kérdéseit; munkába állította erejét és tehetségét. Óragyárak, mezőgazdasági gépgyárak, szedőgépek, pénztárgépek, varrógépek, mozdonyok, gyepnyírók és gépkocsik gyárai készítik most a gyujtóbombákat, a bomba-szekrényeket, a távcsöveket, a gránátokat, lőfegyvereket és harckocsikat.
Mégsem elég mostani igyekezetünk. Hajóból, ágyúból, repülőgépből, – mindenből többre van szükségünk. Le kell tennünk a „csak mint rendesen” elvéről. Ezzel a munkával nem boldogulunk így, a jelenlegi termelésünkhöz hozzá kell adnunk, amire még szükség van az ország védelmében.
Nem fékezhetjük az ütemet azoknak a kedvéért, akik egy hadiipari túltermelés későbbi következményeitől félnek. Védelmi felszerelésünk kudarcának lehetséges következményeitől már mostantól fogva sokkal jobban kell félnünk.
Ha majd a jelenlegi termelésünkre nem lesz többé szükség, az ország gyorsan újra fellépő béke-szükségletei le fogják kötni teljes egészében azt az új megnövekedett termelőképességet, ha ugyan nem többet.
Semmiféle Amerika jövőjét féltő és borúsan látó politika nem akadályozhatja meg, hogy azonnal hozzálássunk a védelmünkhöz elengedhetetlen ipari termelés fokozásához. Erre szükségünk van.
Szeretném, ha mindenki megértené, hogy az ország dolga most a lehető legnagyobb gyorsasággal elkészíteni a gépeket, felállítani a fegyvergyárakat és üzemeket, amelyek védelmi felszerelésünkhöz szükségesek. Van hozzá emberünk, ügyességünk, anyagi erőnk, és mindenekelőtt, van hozzá akaratunk
Egyik-másik gyár, ahol a különféle fogyasztási cikkek vagy fényűzési cikkek gyártásához olyan nyersanyagokat kellett felhasználni, amelyek elengedhetetlenek védelmünk számára, tudom, hogy leállítja majd a termelést s tudom, hogy jóakaratúan és önként állítja le, átengedve az elsőbbséget előbbrevaló céljainknak.
Felszólítom a gyárak tulajdonosait és vezetőit, a munkásokat és saját tisztviselőinket, ne kíméljék a fáradságot, azon legyen mindenki, hogy minél gyorsabban és minél több hadianyagot termelhessünk. Egyben biztosíthatok mindenkit afelől, hogy mi is mindnyájan, a kormány hivatalos emberei, teljes szívvel, teljes odadással fekszünk neki az előttünk álló nagy munkának.
Ha elkészülnek a hajók, a repülőgépek, az ágyúk, a lövegek, a kormány majd eldöntheti védelmi szakértői segítségével, hogyan lelhet ezeket a legjobban felhasználni az amerikai félteke megvédésére. Hogy mit küldünk belőlük idegen országba és mit tartunk itthon, szülőhazánkban, ezt parancsoló katonai szempontjaink mérlegelésével kell majd eldöntenünk
A demokrácia nagy fegyverkovácsaivá kell lennünk. Számunkra ez éppen olyan komoly riadó-állapot, mint a háború. Ugyanolyan szilárdsággal, ugyanolyan lelkiismeretességgel, ugyanolyan hazafias és áldozatos szellemmel kell munkához látnunk, mintha háborúban lennénk.
Nagy anyagi segítségükre voltunk az angoloknak és még jóval nagyobb segítségükre leszünk a jövőben.
Nem fog „elfulladni” elhatározásunk, hogy megsegítjük Nagy-Britanniát. Sem zsarnokok, sem zsarnokok szövetkezése nem ingatja meg ezt az elhatározásunkat, akármilyen elhárító módszerekkel fenyegetődznek is.
Az angoloknak felbecsülhetetlen segítséget jelentett a hős görög hadsereg és valamennyi menekült kormány ereje. Az erejük egyre nő. Olyan férfiak és olyan nők ereje ez, akik többre becsülik a szabadságot az életüknél.
Én azt hiszem, a tengely-hatalmak nem nyerik meg ezt a háborút. Ezt a véleményemet a legjobb és legfrissebb értesüléseimre alapítom. Nincs mentség a kishitűség számára. Valamennyien teljes joggal bízhatunk benne, hogy sikerül megvédeni polgárjogosultságunkat és sikerül majd felépíteni később egy jobb polgáriasodást.
Meg vagyok róla győződve mélységesen, hogy az amerikai nép elszánta most magát erre a páratlan nagy munkára, fokozni védelmi eszközeink termelését és szembeszállni mindazzal, ami a demokráciában való hitünket fenyegeti.
Mint elnöke az Egyesült Államoknak; ezt kérem a nemzettől. Kérem az ország nevében, amelyet szeretünk és becsülünk s amelyet most büszkén szolgálhatunk ezzel. Kérem népünktől, kérem azzal a rendíthetetlen hittel, hogy közös ügyünk diadalmas sikerrel fejeződik majd be.
|
|
|
|
|
|