Tegnap, Ezerkilencszáznegyvenegy december hetedikén, örök időkre szégyenteljes emlékezetű napon, a Japán császárság légi és tengeri hadereje váratlan és előre megfontolt támadást intézett az Amerikai Egyesült Államok ellen.
Az Egyesült Államok békében voltak ezzel az országgal és, Japán kérésére, még javában tárgyaltak a kormányával és az uralkodójával a Csendes-óceáni béke megőrzése felől. Tény az, hogy egy órával azután, hogy a japán repülőrajok bombázni kezdték Oahu-t, Japán washingtoni nagykövete és kartársa egy hivatalos válaszjegyzéket továbbítottak külügyminiszterünknek, egy hivatalos feleletet a legfrissebb amerikai üzenetre. Noha ez a felelet rávilágított arra, hogy fölösleges tovább folytatni a folyamatban lévő tárgyalásokat, nem tartalmazott semmiféle fenyegetést, semmiféle célzást akár a háborúra, akár egy fegyveres támadásra.
Nyilvánvaló, ha a Hawai-szigetek [sic!] és a Japán közötti távolságra gondolunk, hogy ezt a támadást már napokkal, sőt, talán hetekkel ezelőtt el kellett határozniuk. Közben pedig a japán kormány azon volt, hogy szátszándékkal félrevezesse az Egyesült Államokat, hazug nyilatkozatokkal és egyre hangoztatva a reményét, hogy a békét sikerül megőrizni.
A Hawai-szigetek elleni tegnapi támadás súlyos károkat okozott az amerikai katonai és tengerészeti erőknek. Sok amerikai az életét vesztette. Azt is jelentik még ezenkívül, hogy San-Francisco és Honolulu között a nyilt tengeren megtorpedóztak amerikai hajókat.
Ugyancsak támadást kezdett tegnap a japán kormány a Maláji-szigetek ellen.
Mult éjszaka a japán haderő megtámadta Hong Kongot.
Mult éjszaka a japán haderő megtámadta Guam szigetét.
Mult éjszaka a japán haderő megtámadta a Fülöp-szigeteket
Mult éjszaka a japán haderő megtámadta Wake szigetét.
Ma reggel a japánok megtámadták a Midway szigetet.
Japán tehát meglepetésszerűen egy általános támadást indított meg a Csendes-óceán egész területén. A tegnapi események beszélnek önmaguk helyett. Amerika népe már megalkotta véleményét és tisztában van a veszedelem horderejével, amely most már egyenesen nemzetünk életét és biztonságát fenyegeti.
Mint a szárazföldi és a tengeri haderőnk főparancsnoka, parancsot adtam, hogy tegyenek meg minden szükséges intézkedést védelmünkre. Soha el nem felejtjük az erőszaknak ezt a módját, amit elkövettek ellenünk.
Nem fontos, hogy mennyi idő kell majd ahhoz, hogy visszaszorítsuk ezt az előre kitervezett lerohanást; az amerikai nép szilárdan az igazságában, szabaddá fogja tenni maga előtt az utat a teljes győzelemhez.
Azt hiszem, a kongresszusnak és a népnek az akaratát tolmácsolom, amikor kijelentem, hogy nemcsak hogy erőnk végső határáig fogunk védekezni, hanem teszünk majd arról, hogy efféle álnokság soha többé bajba ne keverhessen bennünket.
Az ellenségeskedések megkezdődtek. Nincs semmi takargatni való benne, hogy népünk, területünk és érdekeink veszélyben forognak.
Bízva fegyveres erőnkben, megszerezzük a biztos győzelmet, népünk rendíthetetlen elszántsága folytán. Segítsen bennünket az Isten!
Kérem a kongresszust, hirdesse ki, hogy a japánok kihívás nélküli hitvány támadása óta, december hetedikének vasárnapja óta hadiállapot áll fenn az Egyesült Államok és a Japán császárság között.
|
|
|
|
|
|