Ámbár idegen zászlót lenget a szél a Fülöp-szigeteken, egy álnok támadó ideig-óráig kitűzött zászlaját, az Egyesült Nemzetek mégis a végső győzelembe vetett legmélységesebb bizalommal emékeznek meg ma legfiatalabb tagjuk születési évfordulójáról.
Ma hét éve, hogy a Fülöp-szigetek államszövetsége megalakult. Addig az ideig a Fülöp-szigetek az Egyesült Államok fennhatósága alá tartoztak négy évtizeden keresztül. De amint 1935-ben, az államszövetség megalapításakor mondtam: „Az államhatalom gyakorlásával csak azt a kötelességet vállaltuk magunkra, hogy addig a napig szolgáljuk vele a Fülöp-szigetek népét, amíg függetlenné nem válhat és el nem foglalhatja helyét a világ nemzetei között”.
Engedjék meg nekem, hogy visszatekintsek arra az időre, amikor Dewey tengernagynak a manilai öbölben aratott győzelme után Amerika kiterjesztette fennhatóságát a Fülöp-szigetekre. Az amerikai nép nagyon nagy része azt gondolta, hogy az Egyesült Államok rendkívül csekély tisztességről és jókora arcátlanságró tett tanuságot, amikor gyarmatként bánt egy többmilliós néppel, amely már kifejezte óhaját, hogy független akar lenni.
Az Egyesült Államok és a filippin nép vezetői azonban hamarosan hozzáfogtak egy hosszúlejáratú terv végrehajtásához, hogy mire a Fülöp-szigetek képesek lesznek saját szárnyukra kelni, el legyenek látva közoktatásügyi intézményekel, egészségügyi szolgálattal, kereskedelmi szervekkel és közlekedési eszközökkel. Egyben egyre jobban kiszélesedő helyi önkormányzatot adtunk nekik.
1934-ben a Fülöp-szigetek és Amerika hivatalos képviselői barátságos értekezleten úgy döntöttek, hogy most már ki lehet tűzni a pontos idejét annak, amikor a szigetek teljesen függetlenné válnak majd. Mintegy tíz év múlva kell ennek megtörténnie s ez alatt az idő alatt a fülöp-szigetiek teljes önkormányzatot élveznek és domíniumi szabályzattal saját alkotmányuk szerint kormányoztatnak.
1935-ben lépett hatályba ez a szabályzat, régi barátom, Manuel Quezon elnöksége alatt, és olyan jól bevált, hogy 1941 december 7-én munkához láttunk együtt és abban állapodtunk meg, hogy 1946-ban nyerik el teljes függetlenségüket a Fülöp-szigetek. A lefolyt idő alatt mindkét nemzet és mindkét nép betartotta kölcsönös kötelezettségeit. Rendíthetetlen bizalommal voltak egymás jóhiszeműsége iránt – barátságukat oldhatatlanul összekovácsolta a rettenetes megpróbáltatás, az alattomos japán támadást követő szomorú hónapokban.
A Fülöp-szigetek hős katonái és polgárai ott harcoltak az amerikaiak oldalán, a lehető legkedvezőtlenebb körülmények között. El voltak szánva, hogy életük árán is megvédik szabadságukat. Bőségesen rászolgáltak erre a szabadságra!
Szeretem úgy tekinteni a Fülöp-szigetek történetét, az elmult negyvennégy esztendő alakulását, hogy csakugyanmintául szolgálhat a világ többi kis nemzete számára. Annak a mintája ez, amit a jóakaratú emberek remélnek megvalósítani a jövőben, – földgolyónk egyetemes polgáriasulásának mintája, amely nem tűr semmiféle vallási, véleménybeli vagy fajtát illető korlátozásokat.
Nem szabad azonban elfelejtenünk, hogy egy ilyen természetű civilizációnak két fontos előfeltétele van. Először is szükség van előkészületi időre, ami alatt az oktatást kell bevezetni és az ország élettani, társadalmi és gazdasági szükségleteit kell felismerni és kielégíteni. Ezenfelül hozzá kell szoktatnunk az országot a teljes önállósághoz, az államhatalom gyakorlásához; ecélból egy fokról-fokra növekedő önkormányzattal kell ellátni, amely a helyi közigazgatással kezdődik és fokozatosan fejlődik egészen a teljes politikai függetlenségig.
Az Egyesült Államok is csak az előzetes lépcsőfokok után jutottak el a teljes és egész nemzeti függetlenségükig.
Az új-angliai gyarmatok községi gyűlései, más gyarmatokéhoz hasonló helyi szervezeteink, lépésről-lépésre vezettek bennünket a tartományok önkormányzatán keresztül egészen az államok önkormányzatáig. A kialakulásnak és a politikai fejlődésnek hosszú folyamata előzte meg az állandó szövetségi kormányzat 1789-ben való bevezetését.
Sehol a világon nem lehet tartós politikai függetlenséget berendezni, ha nem előzte meg ilyenféle edzési idő. Vannak népek, amelyeknek hosszabb időre van szükségük, vannak, amelyek hamarabb és egyszerűbben átesnek a kialakuláson.
A Fülöp-szigetek közelmultjának történetét nemzeti tervük kidolgozása, munkálatai, eligazítása tölti ki. Ha ugyan egyáltalában kételkedtünk benne, most meg lehetünk róla győződve, hogy kormányunk a legjobb utat választotta.
Olyan terv szerint járt ebben az esetben, amely szoros kapcsolatban van az Egyesült Nemzetek bölcseleti alapjával és eszmevilágával. Azok a tanok, amelyek ellenségeink becsvágyát fűtik, kegyetlenségét táplálják – hogy létezik egy felsőbbrendű fajta, a többi népek fölött való uralkodásra hivatott fajta – ezek a tanok jó úton vannak afelé, hogy megsemmisüljenek, örökre.
Az Egyesült Államok és a Fülöp-szigetek már javában tanulmányozzák a gazdasági kérdéseket, amelyek a jövőben adódnak majd – amikor Quezon elnök és kormánya már újra székhelyükön lesznek Manilában, fővárosukban. Multheti megbeszélésünkön Quezon elnökkel azt határoztuk el, hogy egy vegyes-bizottságot alakítunk a két ország képviselőiből; az lesz a feladatuk, hogy a leendő fülöp-szigeti nemzet gazdasági helyzetét tanulmányozzák és kutassák ki, milyen eszközökkel lehet majd szilárd és biztonságos alapokra helyezni.
Mindez a két kormány közötti legteljesebb jóhiszeműségről tanuskodik.
De ezenfelül még: mindez mutatja – és a legvalószerűbb józansággal – rideg elszántságunkat és tökéletes bizonyosságunkat abban, hogy az utolsó szálig kikergetjük a japánokat a Fülöp-szigetekről.
Üdvözlöm önt Quezon elnök úr, ezen az évfordulón, amely jó reménységek között ért utól bennünket, köszöntöm önnel együtt a Fülöp-szigetek népét. Köszöntöm a hősiességét. Köszöntöm a függetlenségét.
|
|
|
|
|
|