30. számú
HADSEREGPARANCS

Tábori posta 202./0l. 1943. évi március hó 12.-én.

A m. kir. 2. honvéd hadsereg a Don mentén mélység nélküli gyéren megszállt nagy kiterjedésű védőállásban a januári nagy orosz támadás elleni küzdelemben becsülettel állta a harcot. A hadsereg színe-java ott veszett a nagy túlerővel szemben vívott csatáiban, de elérte azt, hogy ellensége is felmorzsolódott, mit bizonyít, hogy hatalmas gyalogsági és harckocsi tömegeinek nem volt ereje a visszavetett részeket üldözni. Kelet felől ilyen nem következett be. A Déli szárnyunk hátába a szomszédoknál áttört gyorscsapatok támadtak és ugyanonnan Ny-nak előretört erők kísérelték meg É.-nak felkanyarodva Alexajewkánál és Ilinkánál utunkat elvágni.

Az Uryw-i hídfőben áttört oroszokat a III. hadtesttől elvont zászlóaljak a védő csapatokkal együtt küzdve ugyancsak megsemmisítették és frissen bedobott erők voltak azok, amelyek napok múlva a felsodrítást folytatták. A legnagyobb veszélyt azonban a Liwny-től D. K.-re áttört orosz tömegek jelentették, amelyek az Olym völgyében és attól Ny.-ra nyomultak előre.

Büszkén állapíthatjuk meg, hogy a Don-ról magyar honvéd vált le utolsónak, a 9. k. ho. csapatai csak 26.-án hagyták el állásaikat, hogy mint a 2. német hadsereg utóvédjének utóvédje vonuljon az elrendelt területre.

Kemény harcokat vívtak még a visszavétel után is a pc. ho. maradványai, vitéz Vargyassy vezérőrnagy psága alatt hirtelen megszervezett vegyes kötelékekből álló zl.ak. a III. hdt. csapatai, míg átküzdötték magukat a hadsereg gyülekező területéig, mindezt dermesztő 45 fokos hidegben fedél nélkül, élelmezési nehézségek és lőszer hiánya mellett.

Hódolattal álljunk meg hősi halottaink, sebesülteink ezrei előtt, dicsőség nevüknek, hála és elismerés illesse őket, de azokat is, kiket a Mindenható becsülettel végzett hű kötelességteljesítés után visszavezetett, hogy állják a harcot, míg a végső győzelem órája üt.

Aki pedig megfeledkezett esküjéről, azt érje a megvetés és a törvény szigora.

Az átszervezett egységek minden parancsnoka és tagja érezze át, hogy a Don-i hősök példája kötetez arra, hogy hozzájuk hasonlók legyünk, hogy lépéssel sem maradjunk mögöttük, mikor áldozatot követel tőlünk magyar mivoltunk. Aki eddig nem értette meg, hogy miért szállt a hadsereg harcba messze túl a Kárpátokon, azt a sok száz kilométeres út felvilágosíthatta. Rombadőlt városok, földdel egyenlővé tett falvak, odukban, pincékben megbújva nyomorgó lakósok intenek, hogy milyen sors vár hazánkra, ha a háború veres ekéje az otthonunkon szántana végig. Nem hiszem, hogy egy is legyen közöttünk, ki ilyen sorsot kívánna anyjának, feleségének, gyerekének. A már eddig elveszített sok 100 km-rel az orosz repülők annyira közel jutottak, hogy veszélyben házunk, a földünk, a munkahelyünk. Lépést sem szabad engednünk, nehogy a távolság még kurtább legyen.

Kemény helytállást követel tőlünk a honvéd eskü, megfogadtuk, hogy becsülettel élünk és halunk, ezt parancsolják a Don menti hősi halottak ezrei.

Bízom benne, hogy megért mindenki és tudja mit vár tőle a magyar becsület és azok, kik hozzá legközelebb állnak, mit vár tőle a Legfelsőbb Hadurunk.

vitéz Jány Gusztáv sk. vezds.

A helyességért:
Kovács alez. s. k.
hds. szü. o. a.

A másolat hiteléül, 1943. III. 31-én
Pálos szds. s. k.
szd. pk.

A másolat hiteléül, Győr, 1943. VI. 2.-án.

Forrás: Szakály: Három dokumentum..., 641-642. p.