A WANNSEE-JEGYZŐKÖNYV
1942. január 20.

Titkos birodalmi ügy

Tárgyalási jegyzőkönyv

I. A zsidókérdés végleges megoldásáról 1942. január 20-án Berlinben az Am Grossen Wannsee 56-58. szám alatt megtartott tárgyaláson az alábbiak vettek részt:

dr. Meyer körzetvezető és
dr. Leibbrandt birodalmi hivatal vezető
A Megszállt Keleti Területek Birodalmi Minisztériumából
dr. Stuckart államtitkár Birodalmi Belügyminisztérium
Neumann államtitkár a négyéves terv felelőse
dr. Freisler államtitkár Birodalmi Igazságügyminisztérium
dr. Bühler államtitkár Főkormányzósági Hivatal
Luther államtitkár Külügyminisztérium
Klopfer SS-Oberführer Pártkancellária
Kritzinger miniszteri osztályvezető Birodalmi Kancellária
Hofmann SS-Gruppenführer Faji és Települési Hivatal
Müller SS-Gruppenführer
Eichmann SS-Obersturmbannführer
Birodalmi Biztonsági Főhivatal
dr. Schoengarth SS-Oberführer
a Biztonsági Rendőrség és az SD parancsnoka a Főkormányzóságban
Biztonsági Rendőrség és SD
dr. Lange SS-Sturmbrannführer
a Biztonsági Rendőrség és az SD parancsnoka, a lettországi Főkerületben, mint a Keleti Területek Birodalmi Biztosságánál működő Biztonsági Rendőrség és SD parancsnokának képviselője
Biztonsági Rendőrség és SD

II. Heydrich SS-Obergruppenführer, a Biztonsági Rendőrség és az SD főnöke, elöljáróban közölte, hogy a birodalmi marsall(1) őt bízta meg az európai zsidókérdés végleges megoldásának előkészítésével és rámutatott arra, hogy ezt a tárgyalást azért hívták össze, hogy tisztázzák az alapvető kérdéseket. A birodalmi marsallnak az a kívánsága, hogy tervezetet terjesszenek elé az európai zsidókérdés végleges megoldásának tárgyi, szervezeti és anyagi vonatkozásairól. Ezért szükséges mindezekben a kérdésekben közvetlenül érinttett központi hatóságok előzetes tárgyalása, hogy összhangot teremtsenek.

A zsidókérdés végleges megoldásának kidolgozását, tekintet nélkül a földrajzi határokra, központilag az SS Birodalmi Vezetője(2), a Német Rendőrség főnöke, a Biztonsági Rendőrség és az SD főnöke irányítja.

A Biztonsági Rendőrség és az SD főnöke ezután rövid áttekintést adott a zsidó ellenség ellen eddig vezetett harcról. A leglényegesebb mozzanatok:
a) a zsidók visszaszorítása a német nép egyes létterületeiről,
b) a zsidók kiszorítása a német nép életteréből.

E törekvések megvalósítása folyamán egyetlen ideiglenes megoldási lehetőségként fokozták és tervszerűen gyorsították a zsidóknak a birodalom területéről való kivándoroltatását.

A birodalmi marsall rendelkezésére 1939 januárjában birodalmi központot állítottak fel a zsidók kivándoroltatására, és ennek vezetésével a Biztonsági Rendőrség és az SD főnökét bízták meg. Ennek az intézménynek főként a következő feladatai voltak:
a) minden intézkedést megtenni a zsidók fokozott kivándorlásának előkészítésére,
b) irányítani a kivándorlás áramlását,
c) egyes esetekben meggyorsítani a kivándorlást.

A kitűzött cél az volt, hogy a német életteret legális módon tisztítsák meg a zsidóktól.

Az ilyen erőltetett kivándoroltatás hátrányait valamennyi hivatalos hely ismerte. Mégis kénytelenek voltak először ezt felhasználni, mert nem volt más megoldási lehetőség.

A kivándorlási munka a következő időszakban nem maradt csupán német probléma, hanem a befogadó országok hatóságainak is foglalkozniuk kellett vele. A pénzügyi nehézségek, mint például az előre és a partraszálláskor bemutatandó pénzösszegeknek a különböző külföldi kormányzatok által elrendelt emelése, a hajótér hiánya, a folytonosan szigorúbbá váló bevándorlási korlátozások, illetve zárlatok rendkívüli módon akadályozták a kivándoroltatási törekvések érvényesítését. Mindezen nehézségek ellenére a hatalomátvételtől kezdve az 1941. október 31-i határnapig kerekítve öszszesen 537 000 zsidót vándoroltattak ki. Ebből

1933. január 30-tól kezdve az Óbirodalomból kerekítve 360 000
1938. március 15-től kezdve az Ostmarkból (Ausztria) kerekítve 147 000
1939. március 15-től a Cseh-Morva Protektorátusból kerekítve 30 000

zsidó vándorolt ki.

A kivándorlást a zsidók, illetve a zsidó politikai szervezetek maguk pénzelték. Hogy az elproletarizálódott zsidók visszamaradását el lehessen kerülni, olyan elvet alkalmaztak, hogy a vagyonos zsidóknak kellett a vagyontalan zsidók kivándorlását finanszírozni; e tekintetben a vagyon szerint fokozatosan emelkedő arányú hozzájárulást, illetve kivándorlási illetéket írtak elő, és ezt használták fel a vagyontalan zsidók kivándorlásával kapcsolatos költségek fedezésére.

A birodalmi márka térítéseken kívül devizaösszegek is szükségesek voltak az előre és a partraszálláskor bemutatandó pénzösszegek fedezésére. Hogy a német devizaállomány megóvassék, a belföldi zsidó pénzintézetek felkérték a külföldi zsidó pénzintézeteket, hogy a megfelelő devizáról gondoskodjanak. Ennek folyamán ezek a külföldi zsidók ajándékozás útján 1941. október 30-ig bezárólag kerek számban összesen kilenc és félmillió dollárt bocsátottak rendelkezésre.

Időközben az SS Birodalmi Vezetője, a Német Rendőrség főnöke – tekintettel a háborúban lebonyolítandó kivándoroltatás veszélyeire, továbbá a keleti területek lehetőségeire – megtiltotta a zsidók kivándorlását.

III. A kivándorlás helyébe most – a Führer előzetes hozzájárulásával – újabb megoldási lehetőség lépett: a zsidók evakuálása keletre.

Bár ezek az akciók csak szükségmegoldások, ezek alapján összegyűjtjük a zsidókérdés végleges megoldása szempontjából nagy jelentőségű gyakorlati tapasztalatókat.

Az európai zsidókérdés e végleges megoldásánál kereken 11 millió zsidó vehető számításba, az egyes országokra vonatkozóan az alábbi megoszlásban:

Ország Létszám
(A) Óbirodalom 131 800
Keleti területek 420 000
Ostmark 43 700
Főkormányzóság 2 284 000
Bialystok 400 000
Cseh-Morva Protektorátus 74 200
Észtország zsidómentes
Lettország 3 500
Litvánia 34 000
Belgium 43 000
Dánia 5 600
Franciaország megszállt területe 165 000
Franciaország meg nem szállt területe 700 000
Görögország 69 600
Hollandia 160 800
Norvégia 1 300
(B) Bulgária 48 000
Anglia 330 000
Finnország 2 300
Írország 4 000
Olaszország, beleszámítva Szardíniát 58 000
Albánia 200
Horvátország 40 000
Portugália 3 000
Románia, beleszámítva Besszarábiát 342 000
Svédország 8 000
Svájc 18 000
Szerbia 10 000
Szlovákia 88 000
Spanyolország 6 000
Törökország (európai rész) 55 500
Magyarország 742 800
Szovjetunió 5 000 000
Ukrajna 2 994 684
Fehér-Oroszország Bialystok kivételével 446 484
Összesen több mint 11 000 000

A különböző külföldi államokra vonatkozóan megadott zsidólétszám esetében azonban csak a zsidó vallásúakról van szó, mert a szóban forgó országokban a zsidóknak faji alapelvek szerinti meghatározása részben még hiányzik. A probléma kezelése az egyes országokban az általános magatartás és felfogás szempontjából bizonyos nehézségekbe fog ütközni, különösen Magyarországon és Romániában. Így például Romániában még ma is tudnak szerezni a zsidók maguknak pénz ellenében megfelelő okmányokat, amelyek hivatalosan igazolják idegen állampolgárságukat.

***

A zsidóknak a Szovjetunióban minden téren érvényesülő befolyása ismeretes. Az európai területen mintegy 5 millió, az ázsiai térségben szűken 1/4 millió zsidó él.

A Szovjetunió európai területén lakó zsidók foglalkozásbeli megoszlása nagyjából a következő volt:

A mezőgazdaságban 9,1 %
városi munkásként 14,8 %
a kereskedelemben 20,0 %
állami alkalmazottként 23,4 %
privát foglalkozásokban
gyógyászat, sajtó, színház stb. 32,7 %

***

A zsidókat a végleges megoldás folyamán Keleten megfelelő vezetéssel és alkalmas módon munkára kell fogni. Nagy munkáscsapatokban, nemek szerint szétválasztva, útépítés közben vezetik a munkaképes zsidókat ezekre a területekre és eközben nagy részük természetes fogyadék útján kétségtelenül ki fog esni.

A végül esetleg megmaradó töredékállományt, minthogy ez esetben kétségtelenül a legellenállóképesebb részről van szó, megfelelően kell kezelni, mert ez természetes kiválasztódást mutatva, szabadon bocsátása esetén egy új zsidóság magjának tekinthető (lásd a történelem tapasztalatát).

A végleges megoldás gyakorlati végrehajtásának folyamán egész Európát nyugattól keletig át kell fésülni. A birodalom területén, beleértve a Cseh-Morva Protektorátust, ez már csak a lakáskérdés és más szociálpolitikai szükségesség miatt is, soron kívül elintézendő.

Az evakuált zsidókat először sorjában az úgynevezett átmeneti gettókban helyezik el, s onnan szállítják tovább keletre.

Az evakuálás végrehajtása szempontjából fontos előfeltétel – folytatta Heydrich SS-Obergruppenführer – a számításba vehető személyek körének pontos megállapítása.

A 65 éven felüli zsidókat nem szándékoznak evakuálni, hanem a korosak gettójába helyezik át; erre a célra Theresienstadt van kiszemelve.

E korosztályokon kívül – 1941. október 31-én az Óbirodalomban és Ausztriában levő körülbelül 280 000 zsidónak mintegy 30 százaléka 65 éven felüli – felveszik a koros zsidók gettójába a súlyos hadirokkant, valamint a háborús kitüntetésekkel (I. osztályú vaskereszt) rendelkező zsidókat. Az ilyen célszerű megoldással egycsapásra megelőztünk sok bonyodalmat.

Az egyes nagyobb evakuálási akciók megkezdése a továbbiakban messzemenően a katonai helyzet fejlődésétől függ. Az általunk megszállt és befolyásolt európai területekre vonatkozó végleges megoldás tárgyalásával kapcsolatban javasolták, hogy a külügyminisztérium illetékes szakemberei tárgyaljanak a biztonsági rendőrség és az SD illetékes előadóival.

Szlovákiában és Horvátországban az ügy nem túlságosan nehéz, mert az e tekintetben szóba jöhető leglényegesebb kérdést ott már megoldották. Romániában a kormányzat időközben szintén kinevezett zsidóügyi megbízottat. A kérdésnek Magyarországon történő szabályozásához szükséges, hogy a legrövidebb határidőn belül tanácsadót kényszerítsünk rá zsidókérdésekben a magyar kormányra.

A probléma Itáliában való szábályozásának előkészítése érdekében Heydrich SS-Obergruppenführer célszerűnek tartja a kapcsolat felvételét a rendőrfőnökkel.

A megszállt és meg nem szállt Franciaországban a zsidók evakuálásra való összeszedése minden valószínűség szerint különösebb nehézség nélkül fog végbemenni.

Luther államtitkár közölte, hogy a zsidókérdés mélyreható elintézésével kapcsolatban az egyes országokban –így például az északi országokban – akadályokba ütköznek, ezért ajánlatos ezeket az országokat egyelőre hátrább sorolni. Tekintettel az itt számításba vehető zsidók csekély létszámára, ez nem lényeges korlátozás. Ezzel szemben a Külügyminisztérium Európa délkeleti és nyugati részével kapcsolatban nem lát jelentős nehézségeket.

Hofmann SS-Gruppenführer kifejezi azt a szándékát, hogy a Faji és Telepítési Főnökség egy szakemberét is Magyarországra kívánják küldeni áltálános tájékozódás végett, mihelyt a Biztonsági Rendőrség és az SD főnöke részéről ott munkához látnak. Leszögezték, hogy a Faji és Telepítési Főnökségnek azt a szakemberét, akinek nem kell aktívnak lennie, átmenetileg hivatalosan a rendőrattasé beosztottjaként helyezik oda.

IV. A végleges megoldási tervekhez bizonyos mértékig a nürnbergi törvényeknek kell alapul szolgálniuk, ezenfelül a vegyesházasságok és a kevert fajú egyének kérdésének maradéktalan megoldása is előfeltétel.

Az SD és a Biztonsági Rendőrség főnöke e tekintetben – utalva a Birodalmi Kancellária főnökének egy leiratára – ezután az alábbi pontokat tárgyalja:

1. Az első fokú kevert fajúak kezelése.

Első fokú kevert fajúak a zsidókérdés végleges megoldása szempontjából a zsidókkal egysorba állítandók.

Kivételek:
a) Azok az első fokú kevert fajúak, akik németvérűekkel házasodtak össze és akiknek házasságából gyermekek (másodfokú kevert fajúak) származtak. Ezek a másodfokú kevert fajúak lényegében véve a németekkel egyenlőek.
b) Azok az első fokú kevert fajúak, akik számára a párt és az állam legfelső hatóságai ez idáig valamilyen téren kivételezési engedélyeket adtak. Minden egyes esetet külön-külön felül kell vizsgálni, mert lehetséges, hogy az újabb döntés a kevert fajú hátrányára üt ki.

A kivételezési engedély előfeltétele mindig a szóban forgó kevert fajú egyén lényeges érdeme (nem pedig a németvérű szülő vagy házastárs érdeme).

Az evakuálás alól felmentett első fokú kevert fajú egyént sterilizálni kell, hogy ne lehessenek utódai és végérvényesen rendezni lehessen a kevert fajúak kérdését. A sterilizáció önkéntes, de előfeltétele annak, hogy az illető a birodalomban maradhasson. A sterilizált kevert fajú a továbbiakban mentesül minden eddig rá vonatkozó korlátozástól.

2. A másodfokú kevert fajúak kezelése.

A másodfokú kevert fajúak alapjában véve a németvérűekhez számítanak, kivéve az alábbi eseteket, amikor a zsidókkal egyenlő számba veendők:

a) Ha a másodfokú kevert fajú korcsházasságból származik (mindkét szülő kevert fajú).

b) Ha a másodfokú kevert fajú külseje faji szempontból különösen kedvezőtlen, már ez is a zsidók közé sorolja.

c) Ha a másodfokú kevert fajú rendőri és politikai minősítése különösen rossz, s azt mutatja, hogy zsidóként érez és viselkedik.

De ez esetben még akkor sem lehet kivételt tenni, ha a másodfokú kevert fajú egyén németvérűvel házasodott.

3. Házasságok tiszta zsidók és németvérűek között.

E kérdésben esetről esetre kell eldönteni, evakuálandó-e a zsidó házastárs vagy pedig – tekintetbe véve az ilyen intézkedés hatását a vegyes házasság németvérű rokonaira – az öregek gettójába kell helyezni.

4. Házasságok első fokú kevert fajú egyének és német vérűek között.

a) Gyermektelenek:

Ha az ilyen házasságból gyermekek nem származtak, akkor az első fokú kevert fajú evakuálandó, illetőleg a korosak gettójába helyezendő (zsidónak németvérűekkel kötött házasságához hasonlóan, 3. pont).

b) Ha gyermekek származtak a házasságból:

Ha az ilyen házasságból gyermekek szármáztak (másodfokú kevert fajúak), és a zsidókkal egyenlő minősítést nyernek, evakuálandók, illetőleg gettóba helyezendők az első fokú kevert fajúakkal együtt. Ha ezek a gyermekek németvérűekkel egyenlőnek minősülnek (külön szabályozandó esetek), az evakuálás alól mentesülnek és velük együtt az elsőfokú kevert fajú egyén is.

5. Házasságok első fokú kevert fajúak és másodfokú kevert fajúak vagy zsidók között.

Ilyen házasságok esetében (a gyermekeket is beleértve) minden személy zsidóként kezelendő, ezért evakuálandó, illetve a korosak gettójába helyezendő.

6. Házasságok első- és másodfokú kevert fajú egyének között.

Mindkét házastárs – tekintet nélkül arra, van-e gyermekük – evakuálandó, illetve a korosak gettójába helyezendő, minthogy az esetleges gyermekek fajilag általában erősebb zsidó beütést mutatnak, mint a másodfokú kevert zsidók.

Hofmann SS-Gruppenführernek az az álláspontja, hogy a sterilizálást messzemenően kell alkalmazni, minthogy a keverék fajú egyén, ha az elé a választás elé állítják, hogy evakuálják-e vagy sterilizálják, inkább aláveti magát a sterilizációnak.

Dr. Stuckart államtitkár leszögezi, hogy a vegyesházasságok és a kevert fajúak kérdésének tisztázására vonatkozó, előbb közölt megoldási lehetőségek gyakorlati keresztülvitele ebben a formában végeláthatatlan igazgatási teendőt jelentene. Dr. Stuckart államtitkár javasolta a kényszersterilizálást, hogy a továbbiakban mindenesetre a biológiai tényekkel is számolhassanak.

A kevert fajúak problémájának egyszerúsítésére meg kell fontolni további lehetőségeket is azzal a céllal, hogy a törvényhozó kimondhassa: „ezek a házasságok felbontattak”.

A zsidók evakuálásának a gazdasági életre gyakorolt hatásával kapcsolatban kijelentette, hogy a hadifontosságú üzemekben ez idő szerint munkára fogott zsidókat mindaddig nem lehet evakuálni, amíg pótlás nem áll rendelkezésre.

Heydrich SS-Obergruppenführer rámutatott, hogy ezeket a zsidókat a jelenlegi evakuálási akciók lebonyolítására az általa jóváhagyott irányelvek szerint különben sem evakuálják.

Dr. Bühler államtitkár kijelenti, hogy a Főkormányzóság örömmel üdvözölné, ha e kérdés végleges megoldását a Főkormányzóságban kezdenék meg, mert ott a szállítási kérdés nem túlzott fontosságú és a munkával kapcsolatos okok sem akadályozzák az akció lefolytatását. A főkormányzóság területéről el kell távolítani a zsidókat, amilyen gyorsan csak lehetséges, mert éppen ott jelentenek különleges veszedelmet mint járványhordozók és különben is az általuk folytatott zugkereskedelem folytonosan zavart okoz az ország gazdasági szerkezetében. A számításba vehető körülbelül két és félmillió zsidó többsége különben is munkaképtelen.

Dr. Bühler államtitkár a továbbiakban megállapította, hogy a zsidókérdés megoldását a Főkormányzóságban a Biztonsági Rendőrség és az SD főnöke irányítja, és munkáját a Főkormányzóság hatóságai támogatni fogják. Csak az a kérése, hogy a zsidókérdést ezen a területen a lehető leggyorsabban oldják meg.

Befejezésül megbeszélték a megoldás lehetőségeinek különböző módjait, ennek tárgyalásánál dr. Meyer körzetvezető és dr. Bühler államtitkár is azt az álláspontot képviselte, hogy az érintett területeken azonnal megkezdik a végleges megoldás előkészítésének bizonyos munkálatát, de ügyelnek arra, hogy kerüljék a lakosság nyugtalanítását.

A tárgyalást berekesztve az SD és a Biztonsági Rendőrség főnöke kérte a résztvevőket, biztosítsanak számára megfelelő támogatást a megoldás munkálataihoz.


(1) Göring
(2) Himmler

Nürnbergi per : NG-2586-G

Forrás : Akcióban az SS, 109-119. p.

A *** jelölések közötti két bekezdés és táblázat a fenti forrásból hiányzik. Megtalálható : Szinai, 38. p., 2. hasáb, 1-2. bek. és tábl.


Vissza Hadtörténeti Gyûjtemény Vissza Második világháború Vissza Dokumentumok