JEGYZŐKÖNYV SZEGED 1944. OKTÓBER 11-I MEGADÁSÁNAK KÖRÜLMÉNYEIRŐL

felvétetett 1944. évi október hó 23. napján d. e. 11 órakor Szegeden a városháza polgármesteri hivatalában.

Jelen vannak: Dr. Pálfy György városi tanácsnok, dr. Viola György ny. orvos-alezredes, Wagner Ferenc kereskedő, Örley Zoltán ny. alezredes, Lippóy Gyula gyárigazgató és Bohó András mérnök mindannyian szegedi lakosok, mint a város ittmaradt vezető polgárai.

Alulírottak a városnak f. évi október hó 11. napján az orosz haderő által történt elfoglalását, illetőleg az ezt megelőzően történteket a következőkben rögzítik meg:

Aluírottak 1944. október hó 10. napján d. u. egynegyed 5. órakor a városháza „Légó” pincéjében dr. Pálfy György városi tanácsnoknak mint a távollévő polgármester helyettesének meghívására értekezletre jöttek össze.

Az értekezletet dr. Pálfy György városi tanácsnok nyitotta meg azzal, hogy annak összehívására a város fenyegetett helyzete késztette, mert a város ekkor már a közvetlen közelben felfejlődött orosz haderő tüzérségi tüze alatt állott, a víz és villany szolgáltatás megszűnt és attól kelett tartani, hogy a város rommá lövetik annak ellenére, hogy a városban védő csapatok már nincsenek. Ennek megakadályozása, valamint annak érdekében, hogy a város lakosságának élete és vagyona megkíméltessék, szükségesnek mutatkozott az orosz katonai parancsnokság megkeresése az iránt, hogy a felesleges vérontástól és a város további lövetésétől tekintsen el, azt szüntesse be, mivel rendszeres katonai ellenállásról a városban továbbra úgy sem lehet szó.

Ezen lépés megtételéhez kéri a város most meghívott és megjelent polgárainak véleményét arra való tekintettel, hogy a városnak vezetősége innen elmenekült; közli, hogy az értekezletre meghívni kívánta a megyés püspök urat és a református egyház vezetőjet is, akik azonban a mindinkább erősödő tüzérségi tűz folytán már nem voltak kiértesíthetők.

Közölte még a megjelentekkel, hogy összeköttetésbe lépett a várost védő és ekkor a város határában a lemezgyárban tartózkodó magyar honvéd katonai parancsnokkal, aki azonban a város katonai feladása elől elzárkózott. – A maga részéről azonban enek ellenére a város fenyegetett súlyos helyzetére tekintettel saját felelősségére úgy kíván dönteni, miszerint a város polgári feladása tekintetében az orosz katonai parancsnokot megkeresi, mert ezáltal úgy a további felesleges vérontás, mind pedig a város további céltalan lövetése elkerülhető lesz.

Kérte a megjelentek veleményenek nyilvánítását.

Alulírott megjelentek egyhangúlag helyeselték a dr. Pálfy György által közölteket és a maguk részéről is elkerülhetetlenül szükségesnek állapították meg az adott súlyos helyzetben az orosz katonai parancsnokság megkeresését, mert mindegyikük egyöntetű megállapítása szerint a városban komoly katonai védő csapatok ekkor már nem voltak és a város további védelme a nagy túlerővel szemben teljesen reményetelenné vált.

Ezek után alulírottak egyhangú hozzájárulásával dr. Pálfy György városi tanácsnok mint polgármesterhelyettes városvezető az orosz katonai parancsnoksághoz egy a szövegezésében is alulírottak által helybenhagyott iratot küldött el az értekezletnek résztvevő tagja Bohó András mérnök útján. – Ezen iratban mint a város vezetője kérte a parancsnokságot, hogy a város lövetését szüntesse be és egyben felelősséget vállat azért is, hogy a városban polgári ellenállás ki nem fejtetik.

Ezen iratot alulírottak egybehangzó hozzájárulása alapján Bohó András mérnök este 18. órakor vitte el az orosz katonai parancsnoksághoz. – Nevezett az orosz katonai parancsnokságot este 20. óra tájban az alsóvárosi temető táján, a Petőfi Sándor sugárút végén érte el, ahol egy a sötétben közelebbről meg nem jelölhető házban az orosz járőr által a katonai parancsnok elé vezettetvén, annak az iratot átadta és a kérelmet élőszóval is előterjesztette.

Az orosz katonai parancsnok a kérelmet teljesítette, a város lövetését beszüntette; az orosz csapatok még az éjjel a városba benyomultak és a várost október hó 11. napjának reggelére teljesen megszállták.

Alulírottak egybehangzóan igazolják, hogy a fentiekre a város és lakossága érdekében feltétlenül szükség volt és hogy dr. Pálfy György városi tanácsnok azáltal, hogy az ellenállás megszűntének biztosításával a város és lakossága érdekében a saját életét is veszélyeztető kockázatot vállat magára az iratnak aláírásával és elküldésével, – a köznek érdekében és alulírottak teljes hozzájárulásával cselekedett.

Minek hiteléül ezen jegyzőkönyv 6 /:hat:/ eredeti példányban kiállíttatván, annak összes példányai felolvasás és megértelmezés után a megjelentek által helybenhagyólag aláírattak; – alulírottak egyben igazolják és elismerik, hogy ezen jegyzőkönyv egy-egy peldányát megőrzés céljából átvették.

K. m. f.

Forrás: Sorsforduló I., 45-46. p.