Elnök Úr, Miniszterelnök Úr, Uraim!
Azt hiszem, hogy a Szovjetunió és Lengyelország közötti barátsági, kölcsönös segélynyujtási és háborúutáni együttműködési szerződésnek, amelyet az imént aláírtunk, nagy történelmi jelentősége van.
Ennek a szerződésnek jelentősége mindenekelőtt abban áll, hogy gyökeres fordulatot jelent a Szovjetunió és Lengyelország viszonyában a szövetség és barátság felé, amely a Németország elleni mostani felszabadító háború folyamán jött létre s amely most ebben a szerződésben nyert formális megerősítést.
Az elmult öt évszázad alatt az országaink között fennálló viszony, mint ismeretes, bővelkedett a kölcsönös elidegenedés, barátságtalan magatartás és nem ritkán a nyilt katonai összeütközés elemeiben. Az ilyen viszony gyengítette országainkat és erősítette a német imperializmust.
A mostani szerződés jelentősége abban áll, hogy véget vet ennek az országaink között fennálló régi viszonynak, eltemeti ezt a viszonyt és reális alapot teremt arra, hogy régi barátságtalan viszonyt a Szovjetunió és Lengyelország közötti szövetséges és baráti viszony váltsa fel.
Az elmúlt 25—30 év, vagyis az első és a második világháború folyamán a németeknek sikerült Lengyelország területét keleti hadjárataikhoz folyosóként, a Szovjetunió megtámadásához pedig ugródeszkaként felhasználni. Ez azért történhetett, mert akkor országaink között nem volt baráti, szövetséges viszony. Lengyelország régi kormányzó körei nem akartak szövetséges viszonyt a Szovjetunióval. Inkább a Németország és a Szovjetunió közötti hintapolitika játszmáját folytatták. És természetesen elvesztették a játszmát . . . Lengyelország megszállás alá került, függetlenségét megsemmisítették, és ennek az egész káros politikának eredményeképpen a német haderőknek lehetőségük nyílott arra, hogy Moszkva kapujáig hatoljanak.
A mostani szerződés jelentősége abban áll, hogy felszámolja a Németország és a Szovjetunió közötti régi káros hintapolitikát s ezt a politikát a Lengyelország és keleti szomszédja közötti szövetségi és baráti politikával cseréli fel.
Ebben rejlik a Szovjetunió és Lengyelország közötti, éppen most aláírt baráti, kölcsönös segélynyujtási és háborúutáni együttműködési szerződés történelmi jelentősége.
Nem csoda ezért, ha országunk népei türelmetlenül várják ennek a szerződésnek aláírását. Érzik, hogy ez a szerződés az új demokratikus Lengyelország függetlenségének, nagyságának és felvirágzásának záloga.
De ezzel nem merítettük ki a tárgyat. Még nagyobb a mostani szerződés nemzetközi jelentősége. Amíg országaink között nem volt szövetség, Németországnak megvolt a lehetősége arra, hogy kihasználja egységes frontunk hiányát, szembe tudta állítani Lengyelországot a Szovjetunióval és fordítva, s ezáltal egyenként tudott rájuk ütést mérni. Az országaink közötti szövetség kialakulásával a helyzet gyökeresen megváltozott. Most már nem lehet országainkat egymással szembeállítani. Most már megvan országaink egységes frontja a közös ellenség, a német imperializmus ellen, a Baltikumtól a Kárpátokig. Most már teljes bizonyossággal mondhatjuk, hogy a német agresszió kelet felől el van torlaszolva. Kétségtelen, hogy ha ez a keleti sorompó egy nyugati sorompóval, azaz országaink és nyugati szövetségeseink szövetségével egészül ki, akkor bátran elmondhatjuk, hogy fékentartjuk a német agressziót és nem lesz könnyű garázdálkodnia.
Nem csoda ezért, hogy a szabadságszerető nemzetek, mindenekelőtt pedig a szláv nemzetek, türelmetlenül várják ennek a szerződésnek megkötését, mert látják, hogy ez a szerződés az Egyesült Nemzetek egységfrontjának megerősítését jelenti, a közös európai ellenség ellen.
Ezért nem kételkedem, hogy nyugati szövetségeseink örömmel fogják üdvözölni ezt a szerződést.
Éljen és viruljon a szabad, független, demokratikus Lengyelország!
Éljen és viruljon keleti szomszédja — a mi Szovjet Szövetségünk!
Éljen az országaink közötti szövetség és barátság!
Sztálin a Nagy Honvédő Háborúról
|
|
|
|
|
|