Elvtársak, engedjék meg, hogy még egy, utolsó pohárköszöntőt mondjak.
Emelem poharam Szovjet Népünk, mindenekelőtt pedig az orosz nép egészségére. (V i h a r o s, h o s s z a n t a r t ó t a p s, „h u r r á”–k i á l t á s o k.)
Mindenekelőtt az orosz nép egészségére ürítem poharam, mert ez a legkiválóbb nemzet a Szovjetunió kebelébe tartozó valamennyi nemzet között.
Az orosz nép egészségére emelem poharam, mert ebben a háborúban általános elismerést érdemelt ki, mint a Szovjet Szövetség vezető ereje országunk valamennyi népe közt.
Nemcsak azért emelem poharam az orosz nép egészségére, mert vezető nép, hanem azért is, mert világos eszű, szilárd jellemű és türelmes.
Kormányunk nem kevés hibát követett el, voltak kétségbeesett pillanatok 1941—42-ben, amikor hadseregünk visszavonult, elhagyta szeretett szülőfalvainkat és városainkat Ukrajnában, Belorussziában, Moldáviában, Leningrád területen, a Baltikumban, a Karél-Finn Köztársaságban, elhagyta mert nem volt más kiút. Más nép azt mondhatta volna a kormánynak: nem váltottátok be a hozzátok fűzött reményeinket, menjetek el, más kormányt állítunk fel, amely békét köt Németországgal és biztosítja számunkra a nyugalmat. De az orosz nép nem tette ezt, mert hitt kormánya politikájának helyességében és vállalta az áldozatokat, hogy biztosítsa Németország szétzúzását. És az orosz népnek bizalma a Szovjet Kormány iránt annak a döntő erőnek bizonyult, amely biztosította az emberiség ellensége — a fasizmus feletti történelmi győzelmet.
Köszönet az orosz népnek ezért a bizalomért!
Az orosz nép egészségére! (V i h a r o s, h o s s z a n t a r t ó t a p s.)
Sztálin a Nagy Honvédő Háborúról
|
|
|
|
|
|