B-17

BOEING B-17 FLYING FORTRESS (US)

 

TECHNIKAI ADATOK (B-17G)

Legénység: 10 fő Motor: 4 db Wright GR-1820-97, 1200 LE Sebesség: 480 km/h (9150 m-en)
Fegyverzet: 13 db 12,7 mm-es Browning géppuska, max. 7985 kg bomba
Súly: 14850 kg (üresen) ; 25000 kg (harckészen) Csúcsmagasság: 10670 m Hatótávolság: 2970 km
Fesztávolság: 31,64 m Hossz: 22,26 m Magasság: 5,80 m

TÖRTÉNETE

Az amerikai Boeing cég 1934-ben kezdte meg egy többmotoros nehézbombázó-típus kifejlesztését. Követelmény volt, hogy a készülő repülőgép szárazföldi célok és hajók ellen is alkalmazható legyen. A Boeing Model 299-nek nevezett bombázó próbaútjára már a következő évben sor került. A B-17-esek különféle változataiból ezután majdnem 13 ezret gyártottak. Bár a B-24 Liberator típusból ennél is több készült, mégis a „repülő erőd” lett a második világháború legismertebb amerikai bombázója. A Csendes-óceán térségétől az afrikai hadszíntéren át Európával bezárólag minden fronton alkalmazták. A Németország elleni nappali stratégiai bombázások fő fegyvere lett. Az „erőd” elnevezés nem túlzás: a gépet úgy tervezték, hogy (legalábbis elméletben...) egyedüli is meg tudja magát védeni az ellenséges vadászgépektől. A német pilóták viszont hamar rájöttek, hogy hátulról könnyen támadható. Ezen hiányosságát farokgéppuska beépítésével igyekeztek kiküszöbölni, de igazi megoldást csak a nagy hatótávolságú vadászgépek megjelenése jelentett. Mivel általában jól védett célpontok ellen alkalmazták, a vadászok mellett a légvédelmi tüzérség is súlyos veszteségeket okozott a B-17-eseknek. Ennek ellenére a legjobb bombázók közé tartozott.

KÉPEK

B-17
B-17
B-17
B-17
B-17
B-17
B-17
B-17
B-17
B-17
B-17
B-17
B-17
B-17
B-17
B-17
B-17
B-17

=>
Jackson : A B-17-es Flying Fortress


Vissza Hadtörténeti Gyûjtemény Vissza Második világháború Vissza Haditechnika Vissza Repülõgépek