ILJUSIN IL–4 / DB–3 (SU)
TECHNIKAI ADATOK (DB–3F / IL–4 )
| Legénység: 4 fő | Motor: 2 db 14 hengeres Tyumanszkij M-88B ; 1100 LE | Sebesség: 420 km/h (6100 m-en) |
| Fegyverzet: 3 db 7,62 mm-es géppuska ; max. 1100 kg bomba vagy 1 db 46 cm-es (940 kg) torpedó | ||
| Súly: 5800 kg (üresen); 10 300 kg (max.) | Csúcsmagasság: 9350 m | Hatótávolság: 2600 km (bombákkal) |
| Fesztávolság: 21,44 m | Hossz: 14,80 m | Magasság: 4,15 m |
TÖRTÉNETE
Az 1936-ban tervezett és 1937-től sorozatban gyártott DB–3 távolsági bombázó kiváló konstrukció volt, több magassági világrekordot is felállított. Gyártása nagyon időigényesnek bizonyult. Hátránya volt még a gyenge védettség: a személyzetet szinte semmi sem óvta, a fegyverzet, bár folyamatosan növelték űrméretét, elégtelen volt. Könnyen alkalmassá tudták viszont tenni torpedó szállítására, s ebben a feladatkörben is hatékonynak bizonyult. 1939-ben jelentősen áttervezték: új orrészt és erősebb motorokat kapott, s teljesen átalakították a szárny szerkezetét, ezáltal 70%-kal csökken annak előállítási ideje. A legénységet 3-ról 4 főre növelték. Ezt a változatot (DB–3F) 1941-ben állították csapatszolgálatba. Röviddel később átnevezték Il–4-re. Többször bombázták vele Berlint, de magyarországi célpontok ellen is bevetették. 1944-ig gyártották. A háború végén kiképzésre, felderítésre és vitorlázók vontatására is használták.
KÉPEK
DB–3
DB–3F / IL–4
