V-1 (Fieseler Fi 103, FZG 76) szárnyas bomba (D)

TECHNIKAI ADATOK

TÖRTÉNETE

A Vergeltungswaffe 1 (1. megtorlófegyver, V-1) kifejlesztésének kulcsa a megfelelő hajtómű megtalálásában rejlett. Ennek munkálatai a huszas évek végére nyúltak vissza, lehetséges hadi alkalmazását 1938-tól kezdték vizsgálni. Magának a „szárnyas bombának” a munkálatai 1942 nyarán kezdődtek. Ekkoriban Flakzielgerät 76-nak (FZG 76) nevezték a berendezést. Ehhez a sárkány a Fieseler gyár adta, a fegyver az általuk adott Fi 103-as néven is ismert. Az első sikeres kísérletre 1942 végén került sor, ám gyártási nehézségek is adódtak, és a jól tájékozott brit hírszerzés és felderítés is sok adatot szolgáltatott a titkos munkáról. Ennek következtében több súlyos légitámadás is érte a fő kísérleti telepet, Peenemündét. Harci alkalmazását többször elhalasztották, de a normandiai partraszállás után már nem várhattak a németek a „csodafegyver” bevetésével. A britek többféle ellenszert is alkalmaztak a főleg London ellen irányuló támadásokkal szemben. A léggömbzárak, a partközelbe telepített légvédelem és az annak háta mögött tevékenykedő vadászok is sok V-1-est semmisítettek meg. Több támadás érte a rögzített kilövőállásokat is. A németek próbálkoztak a Heinkel 111-es repülőgépekről való indítással is, de ez sokat rontott az amúgy sem jó találati pontosságon. A fegyvernek inkább lélektani hatása volt, a kiszámíthatatlan becsapódások több emeberéletet követeltek. A háború későbbi szakaszában Antwerpen és Liège ellen vetettek be V-1-eseket, ezek zömét viszont a légvédelem megsemmisítette.