T-34 közepes harckocsi (SU)
TECHNIKAI ADATOK (T–34/76A)
| Hosszúság: 5,92 m | Szélesség: 3,00 m | Magasság: 2,40 m | Súly: 28 t | Legénység: 4 fő |
| Fegyverzet: 1 db 76,2 mm-es harckocsiágyú; 2 db 7,62 mm-es géppuska | ||||
| Motor: V–2, 12 hengeres Diesel, 500 LE | Sebesség: 55 km/h (úton) | Hatótávolság: 450 km | Páncélzat: 15–70 mm | |
TECHNIKAI ADATOK (T–34/85)
| Hosszúság: 6,62 m | Szélesség: 3,20 m | Magasság: 2,42 m | Súly: 32 t | Legénység: 4–5 fő |
| Fegyverzet: 1 db M1944, 85 mm-es harckocsiágyú; 2 db 7,62 mm-es Degtyarev géppuska | ||||
| Motor: V–2–34, 12 hengeres Diesel, 500 LE | Sebesség: 55 km/h (úton) | Hatótávolság: 350 km | Páncélzat: 20–90 mm | |
TÖRTÉNETE
A második világháború egyik legjobb harckocsitípusának fejlesztését 1937-ben kezdték el. Forradalmian új konstrukció volt: döntött páncélzatú test, melyet hegesztéssel szereltek össze; öntéses eljárással készült torony. Nagy előnye volt a típusnak, hogy az egyszerű technológia miatt kevésbé képzett személyzet is elvégezhette az összeszerelést, és a harctéren is könnyen javítható volt. Lánctalpai szélesek voltak, így nehéz terepen is gyorsan mozgott. Megbízható motorja a Panthernél és a Tigernél is jóval nagyobb hatótávolságot biztosított számára. Két fő változatban készült. A T–34 1941-ben állt hadrendbe. A már így is jelentős tűzerőt 1944-ben egy 85 mm-es ágyúval tovább növelték. Nagyobb lövege miatt megnövelt méretű tornyot és vastagabb páncélzatot kapott. Ezt a verziót T–34/85-ösként ismerjük; hogy meg lehessen különböztetni őket egymástól, elődjét, a korábbi T–34-eseket ettől kezdve T–34/76 névvel illették. A T–34/85-ös többek között a koreai, valamint az 1967-es és 1973-as arab-izraeli háborúkban is jelen volt. A típus a világháború szovjet harckocsigyártásából kb. 68 %-kal részesedett.
KÉPEK (T–34/76)
KÉPEK (T–34/85)
=>
Hughes – Mann : A T–34-es harckocsi
Kocsis : T–34 on the battlefiled
Stokes : T–34 on the battlefiled 2
