Brit tábornok. Az első világháborúban kitüntetést kapott. A második világháború elején még dandárparancsnok volt, később gyorsan emelkedett
a ranglétrán, és egyre fontosabb beosztásokat kapott. 1940-ben Északkelet-Afrikában, ott szerzett sebesüléséből felépülve 1941–42-ben a Közel-Keleten
teljesített szolgálatot. Teheránban serege találkozott az előrenyomuló szovjet csapatokkal. 1942-ben az I. burmai hadtest visszavonulását irányította a japán
túlerő elől. Csalódott katonáit sikerült felráznia, és még a monszun beköszönte előtt elért velük Indiába. 1943-ban a 14. brit hadsereg parancsnoka lett.
Decemberben támadást indított a japánok ellen, de nem érte el célját, az ellenség ellenlökése viszont elvágta a térség legfontosabb útvonalát. Slim seregei
rövidesen újra átvették a kezdeményezést, és bár a japánok nem omlottak össze, hosszas visszavonulásra kényszerültek. 1945 márciusában a szövetséges haderő
bevonult Rangunba. Hadműveletei során jelentős mértékben épített a légi utánpótlásra, valamint a gerillahadviselés mestereire,
Wingate és
Merrill katonáira. 1945–46-ban Délkelet-Ázsiában a szövetséges szárazföldi erők
főparancsnoka volt.
