 |
|
|
|
|
|
|
A 70-es évek közepétõl indult útjára egy könyvsorozat, amelynek a sorozatcíme a Gyorsuló idõ volt. A cím a huszadik század utolsó harmadának felgyorsult tudományos, kulturális és társadalmi aktivitására kivánt utalni. Ma elnézõ mosollyal emlékezünk mind a címre, mind azokra az idõkre. Hiszen ha akkor gyorsult az idõ, ma a rohanás, száguldás is enyhe kifejezés mindennapjainkra. A száguldásnak elvileg együtt kellene járnia a gyorsabb és több megismeréssel. Ehelyett számtalanszor a rohanó vonatból kinézés effektusa ér bennünket. A rohanó táj egy idõ után nem más lesz és sok elemû, hanem monoton. Ilyenkor kell szemet becsukni, s értékekre emlékezve energiával feltöltõdni.
Az egyetemi élet
száguldó mindennapjai monotonitásának
megszakítására, a csöndes emlékezésre,
és energiával való feltöltõdésre
alkalmat adónak gondoljuk azt a kiállítás
sorozatot, amely Egyetemünk korábban élt kiemelkedõ
tudósainak életmûvét törekszik,
ha néha utalásszerûen is, de bemutatni. Miközben
tisztelgünk emlékük elõtt, néhány
percre minden mást háttérbe szorít
az a meggyõzõdésünk, hogy az Egyetem
leglényegesebb alkotó eleme a tudományát
gazdagító és azt átadni is képes
tudós tanár.