Nagy örömömre szolgál, hogy a József Attila Tudományegyetem Központi Könyvtára az "Évfordulós Emlékcsarnok" címû kiállítás sorozat keretében beiktatta Fröhlich Pálra való visszaemlékezést halálának 50. évfordulója alkalmából, aki munkásságával méltán kiérdemelte, hogy az utókor megõrizze emlékét.
Fröhlich Pál 1924-ben vette át a Kísérleti Fizikai Intézet vezetését. Hogy ez milyen feladatot jelentett, azt csak úgy érthetjük meg, ha visszatekintünk az egyetem, és ezen belül a Kísérleti Fizikai Intézet addigi múltjára. Amikor 1938-ban beiratkoztam Szegeden a Ferenc József Tudományegyetemre, a Dóm tér árkádsorán volt egy falba süllyesztett tábla ezen felirattal: "Az elûzött egyetem otthonra talált, 1921. október 9.". Az elsõ világháború után ugyanis - mint köztudott - Kolozsvárról át kellett települnie az 1872-ben ott alapított Ferencz József Tudományegyetemnek. Itt három fizikai intézet mûködött, a Kísérleti Fizikai, a Gyakorlati Fizikai és az Elméleti Fizikai Intézet. Abt Antal professzor a századfordulóra korszerû kísérleti fizikai intézetet fejlesztett fel, utódja Tangl Károly lett, aki mellett kezdte meg tudományos pályafutását Pogány Béla és Gyulai Zoltán. A Gyakorlati Fizikai Intézet professzora Pfeifer Péter volt. Az egyetem áttelepülésekor az ottani felszerelésbõl gyakorlatilag semmi sem került át. Így kezdték meg a nagytudású professzorok, Pogány Béla és Pfeifer Péter az egyetemi oktatómunkájukat Szegeden, ahol az egyetemnek sem épületei, sem laboratóriumai, sem felszerelése nem volt. 1923-ban Pogány Béla a Mûegyetemre távozik. Az ekkor megüresedett tanszékvezetõi állásra kap Fröhlich Pál kinevezést. Ez a kinevezés tulajdonképpen azt jelentette, hogy kapott egy harcmezõt, amelyen küzdhetett egy koldusszegény, nincstelen intézet fejlesztéséért, megvethette egy leendõ intézet múltját, kialakíthatta profilját. És így is lett. Tudományos munkássága az optika témakörbe tartozott, a fénytörés geometriai törvényeinek érvényességi határaival foglalkozott. 1925-ben egy esztendõre tanulmányútra utazott Baltimore-ba. Itt ismerkedett meg a lumineszcencia témakörrel. Az ekkor írt cikkében összefoglalását adta eme tudományterületre vonatkozó korabeli ismereteknek, valamint a saját kutatási eredményeit foglalta össze.
Ezen idõben kísérleti vizsgálatokkal a Természettani Intézet és a Gyakorlati Fizikai és Elektrotechnikai Intézet foglalkozott. Az "intézet" elnevezés azonban nagyon megtévesztõ, mert az oktatási személyzeti állomány általában a professzoron kívül még egy, vagy legfeljebb két oktatót jelentett.
Az egyetem, így a fizikai intézetek felemelkedése Klebelsberg Kunó kultuszminisztersége alatt indult meg, amikor is az egyetem 12 millió aranykoronát kapott. Ehhez járult még Szeged városának a támogatása, továbbá a Rockefeller Alaptól kapott segítség. A fizika oktatását szolgáló épület tervezéséhez Fröhlich külföldi egyetemeket látogatott meg, így gyûjtve össze azokat a tapasztalatokat, melyek alapján egy igazán korszerû fizikai intézetet lehessen felépíteni. Az alapkõ letétel 1926-ban, a zárókõletétel 1930-ban volt. Az így született épületet ismertem meg 1938-ban, mint egyetemi hallgató, és ebben kezdtem el dolgozni díjtalan gyakornokként 1941-ben. Az intézet nagy kapacitású akkumulátor teleppel rendelkezett, minden laboratóriumban különbözõ egyen- és váltófeszültséget lehetett használni. Volt magasfeszültség röntgencsövek mûködtetésére. Lassan az optikai vizsgálatokhoz szükséges spektrográfokkal, monokromátorokkal is rendelkezett az intézet. A kicsiny fényintenzitások mérésére vákuum fotocellák szolgáltak, melyek fotoárama érzékeny elektrométerek segítségével volt mérhetõ.
A lumineszcencia vizsgálatokhoz csatlakoztak a foszforeszencia mérések. Szilárd festékfoszforok foszforesszenciájának hõmérsékleti függése volt egy nagy témakör, továbbá lumineszcencia fény polárosságának vizsgálata. A polarizációs színkép, azaz a polarizációs fok hullámhosszfüggésének elsõ vizsgálatai Fröhlich nevéhez fûzõdnek.
Frõhlich egyetemi elõadásai kristálytiszta felépítésûek, jól érthetõek és gazdagon demonstráltak voltak.1932-ben, amikor Pfeifer Péter nyugalomba vonult, megszûnt az intézete, és most már ennek az oktatási feladatait is a Kísérleti Fizikai Intézet vette át. Ez idõben a professzor mellett egy intézeti tanár, egy adjunktus, két tanársegéd és egy díjtalan gyakornok dolgozott. A nagy elõadást mindig Frõhlich tartotta reggel 8-tól 9-ig.
A Kísérleti Fizikai Intézet legértékesebb mûszereit a második világháború idejében elveszítette. 1944. szeptemberében ugyanis - az esetleges háborús veszteségektõl megmentendõ - össze kellett azokat csomagolni és nyugatra menekíteni, ahonnan nem is kerültek soha vissza. A front átvonulása után újra egy leszegényedett intézetben kellett a munkát elkezdeni. A gazdasági és politikai helyzet újra sok-sok gondot jelentett, ami Fröhlich Pál egészségét is kikezdte, és 1949-ben egy infarktus elragadta az élõk sorából.
A Fröhlich Pál által elvetett mag kikelt, felnõtt, termést hozott és az új mag ismét a földbe került. És hiába taposták le a háborús évek az újra sarjadni akaró magot, az néhány év múltán ismét életre kelt. Naturam expellas furca, tamen usque redierit. Kiûzheted a természetet vasvillával, mégis újra visszatér. Újrakezdõdtek a lumineszcencia vizsgálatok Budó Ágoston professzorsága alatt. Az intézetet ezidõben a lumineszcencia vizsgálatok szegedi iskolájaként emlegették. A spontán emissziós vizsgálatok után kényszerített emissziós vizsgálatokat kezdett el Ketskeméty István professzor, tehát a lézeres téma lett a profil. Ez lett a fõ téma most már, amellyel jelenleg a Kísérleti Fizikai és az Optikai és Kvantumelektronikai Tanszékek foglalkoznak Szatmári Sándor professzor és Bor Zsolt akadémikus vezetésével.
Amikor a jelenben elért tudományos vizsgálatok sikeres eredményeit vesszük számba, arra kell gondolnunk, hogy ezen sikerek gyökerei a messzi múltba nyúlnak vissza, Fröhlich Pál áldozatos munkásságához. Ezért kell emlékét hálával és tisztelettel õriznünk.