Jancsó Miklós születésének 100. évfordulója alkalmával az SZTE Egyetemi Könyvtárban rendezett kiállítás megnyitóján Dr. Lázár György professzor, az egykori tanítvány megemlékezése

Most, amikor emlékezem Jancsó Miklós professzor Úrra, éppen olyan meghatódottságot érzek, mint amikor egyetemi hallgatóként beléptem a Gyógyszertani Intézetbe, ahol diáklöröshallgatóként kezdtem, majd Jancsó Miklós professzor negyedéves orvostanhallgató koromban intézeti demonstrátornak, egyetemi diplomám megszerzése előtt félévvel egyetemi gyakornoknak nevezett ki.

Jancsó Miklós családja erdélyi származású. Édesapja id. Jancsó Miklós Kolozsvárott volt neves és városszerte tisztelt, tudós belgyógyász professzor. Édesanyját a Kolozsvárott dühöngő hastífuszjárványban korán elvesztette. Édesapja igyekezett megkedveltetni fiával a természettudományokat. A kiállításon is látható a 12 éves Jancsó Miklós alkotása. A képet kis laboratóriumában kikisérletezett festékkel, kollargollal, vagyis kolloidalis ezüst oldattal készítette. A festék készítési módját ránk maradt diákkori noteszében is leírta és erre az első kisérletére felnőtt fejjel is szívesen emlékezett és a kolloidalis festékkel szerzett tapasztalatait később kutatásaiban is alkalmazta.

Jancsó Miklós fiatalkori aktivitásának jellemzéséből nem szeretném kihagyni élénk irodalmi tevékenységét, melyről Dr Issekutz Béla “Id. Jancsó Miklós, Ifj. Jancsó Miklós, a két orvos tudós című könyvében úgy fogalmaz “a krándulás az irodalom területére is mutatja Ifj. Jancsó Miklós sokszínű tehetségét, sokrétű alkotóképességét”. Én ezt kiegészítem azzal, hogy irodalmi tevékenysége azt is mutatja, hogy mondani valója volt az emberek számára és Jancsó Miklós egész tudományos pályáját is az jellemzi, hogy tudományban is mindig valami új mondani valója volt a világ számára.

Ifj. Jancsó Miklóst 1928-ban Issekutz Béla professzor hívta meg munkatársának a Gyógyszertani Intézetbe. itt kezdődött Jancsó Miklós oly sok, kiemelkedő eredménnyel gazdag élete Szegeden. Életében sokszor hívták Budapestre, Szegedet nem hagyta el, mindig azt mondta " Szeged nyugodt város, itt lehet legjobban dolgozni"

Jól emlékszem, bennünket, munkatársakat milyen félelem töltötte el később is, amikor hallottuk, hogy főnökünkket Budapestre hívják, de valamennyiszer nagy kő esett le szívünkről a hírtől, hogy fönökünk a meghívást visszautasította.

Jancsó professzort egyetemi előadásai alapján hallgatóként ismertük meg. Mindannyian csodálattal vegyes tisztelet éreztünk iránta. Ma is élénken emlékszünk szellemes előadásaira, éreztük öröme telik abban, hogy taníthat, átadhat nekünk tudásából, szakmájának szeretetéből valamennyit. Olyan nyelven beszélt hozzánk, hogy azt mindenki megértette, de szavai között átsütött a nagy ember egyénisége.

A hallgatói tanterem felé vezető út a mi labóratóriumunk előtt vezetett, így amikor előadásaiban is a legjobbat akarta nyújtani, nagy szakmai tudást sugárzó mondanivalója mellé mindig becsempészett saját élményeiből egy-egy epizódot, nem azért, hogy a hallgatósága figyelmét ébren tartsa, hiszen arra nem volt szüksége, előadásának szakmai szépsége mindannyiunkat mágnesként lekötött, a kedves történet mindig szorosan kapcsolódott az előadás tárgyához. A hányás csillapító szerekről tartott előadása kapcsán, emlékezetemben újra megjelenik az a szép, szőke hölgy, akivel annak idején professzorunk együtt utazott egy tengerjáró hajón, a hölgy tengeri betegséget kapott, professzorunk mellett kihajolt a hajó korlátján, és a szél professzorunk felé fujt...

A fiatal korban megszerzett sokirányú tudása, így a kolloidkémiai ismeretei, a szövettani mikrotechnikában, a fényképezésben szerzett jártassága tették őt képessé arra, hogy kutatókénk határterületeken kisérletezzen, mely tudással korának más kutatói nem renelkeztek.

Az egész magyar tudományos világ mindig nagy várakozással tekintett megnyilatkozásai, előadásai elé tudományos kongresszusokon. Hallgatóságát mindig a mondanivaló újdonságával nyűgözte le, ejtette rabul. De nemcsak a Magyar Élettani Társaság vándorgyűléseinek, hanem Egyetemünk Szaküléseinek is rendszeres előadója volt, példát mutatva a felnövekvő tudós generációnak és emelve e tudományos fórumok rangját. Sajnos, ha szabad azt mondani, ez is "kiment" a szokásból. Pedig felmérni sem tudják ma már sokan, mit veszítenek, hogy lebecsülik e tudományos fórumok rangját. Nem hiszem, hogy bármi pótolhatja azt a szeretet, amit Jancsó Professzor Úr ezeken a tudományos üléseken kapott a pályatársaktól, és a lelkes fiataloktól. Jól emlékszem a Magyar Élettani Társaság vándorgyűlésére, ahol Jancsó Professzor először beszélt, a paprika csípős anyagával, a kapszaicinnel végzett kutatásairól, a kémiai fájdalomérzésről és a kapszaicin deszenzibilizálásról.

A vándorgyűlés záróbankettjén a résztvevők "Kapszcicin, Kapszcicin" hangos kórusával ünnepelték professzorunkat és felfedezését.

Jancsó Miklós több témában is maradandót alkotott. Uttörő munkásságot fejtett ki a kemoterápiai kutatásokban, a reticuloendotheliális redszerrel foglakozó munkáiban, mely szívemhez, kutatói működésemhez a legközelebb áll. Jancsó 1947 a Nature-ben írta le reticuloendotheliális rendszer funkcionális vizsgálatát, a kolloidalis clearance technikát, ami ma is az újabb vizsgálóeljárások elvi alapját képezi, és később e módszer segítségével fedeztek fel számos olyan anyagot, mely stimulálja, ill. deprimálja a reticuloendotheliális rendszer aktivitását. Az 1955-ben megjelent " Speicherung" "Tárolás" című könyve korszakalkotó volt e kutatások területén. Amikor fiatal kutatóként, először jelentem meg a makrofágokkal foglalkozó tudományok nemzetközi kongresszusán és megtudták, hogy magyar vagyok, a külföldi kollégák első kérdése az volt, -utalva Jancsó elméletére - mit gondolok a makrofágok eredetéről. Maradandót alkotott a neurogén gyulladás, hőreguláció, véralvadás- és gyulladás kapcsolatával foglalkozó kutatásaiban. A kapszaicinnel összefüggésben álló felfedezései a modern orvosbiológiai kutatásoknak ma is slágere. A sors különös rendeltetése, hogy Egyetemünk két zseniális kutatója Szent-Györgyi Albert és ifj. Jancsó Miklós kutató munkájukban oly közeli kapcsolatba kerültek a szegedi paprikával. Szent-Györgyi Albert a paprikából előállított C vitaminnal, Jancsó Miklós pedig a paprikából kivont kapszaicinnel ért el világraszóló eredményeket.

Soha nem felejtem el, amit nekünk fiataloknak mondott, "tanuljatok meg egy módszert tökéletesen, megbízhatóan végezni és akkor e módszerrel világokat teremthettek." Mi, hajdani tanítványok, akiknek megadatott, hogy több éven keresztül közelében lehettünk, megtanultuk a tudomány tiszteletét, és egyben a munka szeretetét is. Jancsó professzor Úr Intézetében a szó nemes értelmében szabad légkör, a kutatás teljes szabadsága érvényesült. Ez volt az a csodálatos hajtó erő, ami mindannyiunkat arra késztetett, hogy a legjobbat, a legtöbbet nyújtsuk.

Mélyen egyetértve Issekutz professzorral, Szeged városa hálás lehet, hogy a város vezetőinek lelkesedése, meg nem szűnő buzgalma és az ország oly nehéz idejében is sok kulturális kincset létrehozó bölcs kultuszminisztere, Klebelsberg Kunó, megvalósította Szeged álmát az Egyetemet, mely nélkül két zseniális tudósunkkal - Szent-Györgyi Albettel és ifj. Jancsó Miklóssal - lett volna szegényebb Szeged és a hazai orvostudomány.

Köszönetemet fejezem ki az Egyetemi Könyvtár munkatársainak, Jancsó professzor Úr életének emlékeit, szakmai működésének dokumentumait bemutató, valóban gazdag, értékes kiállítás megrendezéséért.

Prof. Dr. Lázár György