Irodalmi díj és jutalom, amelyet Baumgarten Ferenc Ferdinánd alapított végrendeletileg 1923. okt. 17-én. Az elsõ díj és jutalomkiosztás 1929-ben, az utolsó 1949-ben volt (1945-ben szünetelt); a díjakat minden évben január 18-án, az alapítvány Sas (ma Guszev) utcai székházában osztották ki. Az alapítvány gondozását az ún. Baumgerten Kuratórium látta el, amelynek tagjai Basch Lóránt ügyvéd és Babits Mihály voltak; Babits halála után (1941-tõl) Schöpflin Aladár. A Kuratórium mellett, véleményezõ szervként nyolc tagú tanácsadó testület mûködött. A végrendelet szerint "oly komoly törekvésû, akár a szépirodalmat, akár a tudományt mûvelõ magyar írók" részesülhettek az alapítvány évdíjában, ill. jutalomban vagy segélyben, akik "minden vallási, faji és társadalmi elõítélettõl mentesek és csakis eszményi célokat szolgálnak és így személyes elõnyök kedvéért megalkuvást nem ismervén, anyagiakban szükséget szenvednek." Az évdíjak összege 3000-8000 pengõ, 1947-tõl 8000-10000 forint volt; arra külünösen méltó és rászorult íróknak több évre meghosszabbítható vagy ismételten kiadható volt. A kuratóriumot sok - részben jogos- vád érte a radikális baloldali írók mellõzése és az egyes polgári irányzatokhoz tartozó írókkal szemben tanúsított elfogultsága miatt (egyes baloldali írókkal szemben a vallás-és közoktatásügyi miniszter emelt vétót), az alapítványnak egészében mégis komoly jelentõsége volt az irodalom fejlesztésében.A díjazottak névsorárát lásd: Gellért Oszkár: Kortársaim (1954). In:Magyar Irodalmi Lexikon. 1. köt. Bp. Akad. K. 1963. 124. p