Miskolczy Dezső tisztviselő családban, négy gyermek közül elsőszülöttként látta meg a napvilágot 1894. augusztus 12-én, Baján. Elemi iskolába Vácon járt, ahol a gimnázium első osztályát is elvégezte. Az 1904-1905-ös tanévtől tanulmányait a cisztercita rend bajai Katolikus Főgimnáziumában folytatta, ahol jelesen érettségizett. Egyetemi tanulmányait 1911. szeptember 1-én kezdte meg a Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem orvosi karán, ahol tanárai között olyan jeles személyiségek voltak, mint Eötvös lórand, Lenhossék Mihály, Entz Géza, Pólya Jenő, Winkler Lajos, Schaffer Károly, Jendrassik Ernő, Moravcsik Ernő és Bókay János. Már orvostanhallgató korában önkéntesen bejárt a Schaffer Károly vezette (1912-ben alapított) Agyszövettani Intézetbe, ahol az idegrendszer finomabb szerkezetét tanulmányozta. Az itt elsajatított kliniko-pathológiai szemlélet egész későbbi tevékenységének meghatározó tényezőjévé vált. 1921. szeptember 1-től az Agyszövettani Intézet gyakornoka, majd 1922. szeptember 1-től - Richter Hugó utódaként - tanársegéd lett. Egy közleményét a Nobel-díjas idegrendszerkutató, Santiago Ramon y Cajal felvette kiadványsorozatába. Ezek után vált lehetővé, hogy Rockefeller-ösztöndíjjal az 1924/1925-ös tanévet Madridban, Cajal intézetében töltse. Tudományos munkassága alapján a budapesti egyetem 1930-ban magántanárrá kepesítette.
1930. augusztus 12-én, 36 éves korában a szegedi Ferenc József Tudományegyetem Ideg- és Elmeklinikájára egyetemi nyilvános rendkívüli tanárrá, majd 1935. július 6-án nyilvános rendes tanárrá nevezték ki. 1931-ben a szegedi Ideg- és Elmeklinika mellé Agykutató Intézetet szervezett, amelyben nem csak szövettani, hanem biokémiai laboratórium is működött.
Szegeden Baló Józseffel és Rusznyák Istvánnal együtt szerkesztették az egyetem Acta Medica című folyóiratát. Amikor 1940. októberében a szegedi egyetem, mint a régi kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem utódja Erdélybe visszatért, Miskolczy Dezső a kolozsvári Ideg- és Elmeklinika vezetését vette át. 1941-ben megszervezte az akkori Magyarország első önálló idegsebészeti osztályát, amelynek vezetését Környey Istvánra bízta. 1946-ban meghívták a budapesti egyetem Ideg- és Elmeklinika tanszékére, de a budapesti minisztérium nem tartotta helyesnek, hogy kiemeljék őt marosvásárhelyi munkakörből. 1955-ben a debreceni egyetem hívta meg, ezt viszont ő nem fogadta el, mert hálátlanságnak tartotta volna otthagyni a magyar orvosi egyetemet. Ugyanebben az évben a Román Tudományos Akadémia rendes, majd tiszteletbeli tagjává válsztotta. Nagy jelentőségű és mintaszerű munkája a bukaresti Orvosi Könyvkiadó gondozásában 1958-ban megjelent Idegkórtan című könyve, amelyet Csiky Kálmánnal együtt szerkesztett, de jórészt tanítványai, munkatársai írták.
1964. szeptemberében, közel huszonöt éves erdélyi tevékenység után tért vissza hazájába, ahol a budapesti Orvostovábbképző Intézet Ideggyógyászati Tanszékének vezetésével bízták meg. Ezt a munkakört 1969. június 30-ig látta el, amikor 75 éves korában nyugállományba vonult.
Tudományos munkásságának elismeréséül akadémiák, tudományos társaságok választották tagjukká és számos kitüntetést, emlékérmet kapott. 1938-ban a német Leopoldina Természttudományi Akadémia rendes tagja lett. A Magyar Tudományos Akadémia 1939-ben levelező, 1946-ban rendes tagjává választotta.
Miskolczy Dezső 1978. december 30-án, életének 85-ik évében hunyt el Budapesten.
Végezetül Miskolczy Professzor emlékének tisztelegve felidézem a több, mint három ávtizede a Magyar Ideg- és Elmeorvosok Társaságához írott köszönő sorait, abból az alkalomból, hogy a Társaság tiszteletbeli elnökévé választotta.
"Mélyen Tisztelt Elnök úr!
Igen Tisztelt Társaság!
Hálatelt szívvel köszönöm Társaságuknak ama megtiszteltetést, hogy díszelnökévé választott.
Ha életem nyolcadik évtizedéhez közeledve, ma visszagondolok pályám kezdetére, amikor Mestereink, Schaffer Károly, Ranschburg Károly, Sarbó Artur, Frey Ernő, Oláh Gusztáv, Fabinyi Rudolf, Pándy Kálmán és annyi sok más kiváló idősebb kartársunk nagybecsű értekezéseit és felszólalásait hallgattuk meg a Társaság előadó asztalánál, majd pedig arra, amikor ők hallgatták figyelemmel és megértéssel első munkáinkat, meghatottság vesz erőt rajtam.
Felejtletetlen élményem marad, hogy első tudományos dolgozatom előadása után Pándy Kálmán is üdvözölt jókívánságaival.
De ilyen emlékek hatása alatt ez a nagy tisztség nemcsak díszt, hanem súlyt is jelent számomra, mert úgy érzem túlságosan nagy megkülönböztetése szerény törekvéseimnek és a Társaság iránt mindenkor érzett ragaszkodásomnak.
Hálásan köszönöm Elnök Úrnak és Tagtársaimnak irántam tanúsított megbecsülését és szeretetét. Tiszta szívből kívánok további sikereket Társaságunk minden tagjának a haladás érdekében kifejtett erőfeszítéseikhez.
Mély tisztelettel: Miskolczy Dezső"