Ázsia belsejének hegyóriásai még visszacsalogatnak jeges karjaikba. Az én népem nem buzdít ugyan tapsokkal, mint Hedint a svédek. A többi nagy nemzetek gazdag expediciói között szomorúan festenek szegényes kicsi vállalkozásaim. Még csak elismerésre is alig számíthatok. De ha megcsap a Tárim-medence száraz, forró csamalszele, akkor visz magával, a lakatlan fennsíkok, a csendes pamírok felé, a burános hágokra, a jégárak hideg völgyeibe. Nincsen akkor nagyobb örömöm, mint mikor a viharvert koporsóforma kis sátorocskám cövekeit ismeretlen hegyek oldalába verhetem. Nehezen eresztenek vissza Belsõ-Ázsia hegyei. Korán is lenne még letenni a kalapácsot. A magyarságnak azt a kis részét, mely szivesen olvas titokzatos ködbe borult õshazánk ismeretlen vidékeirõl, ha jó szerencsém engedi, még felkeresem.
Magyar tudománynak sok babérja termett már Ázsiában. Csoma, a legnagyobb, ott is maradt vértanunak. Felfedezõ utazás azonban csak egy volt elõttem, a Széchenyi-expedició. A többi csak népünk õsét kereste, nem az õshazát, vagy pedig nem törõdött a térképrajzolás mesterségével."