Ernest Hemingway

1899. júl. 21. Oak Park, Chicago, Illionis, USA - 1961. júl. 2. Ketchum, Idaho

Clarence Edmonds Hemingway és Grace Hall Hemingway legidősebb fiaként, Chicago egyik külvárosában látta meg a napvilágot. A szabad idejében szenvedélyesen vadászó és horgászó orvos apa és a művészetek iránt érdeklődő anya ellentétes örökségét a fiú életében és munkásságában is megpróbálta egyesíteni. Állami iskolában tanult, szorgalmas és kiemelkedő tanuló volt, több sportágban is jeleskedett; ekkor próbálkozott először írással. 1917-ben, középiskolai tanulmányai befejezésekor ki akart törni a családi védettségből; az egyetemi tanulmányok megkezdése helyett Kansas City-be utazott, ahol a Star című napilapnál riporterként helyezkedett el. Gyenge szeme miatt a katonai szolgálattól töbször is eltanácsolták, végül az amerikai Vöröskereszt mentősofőrjeként kapcsolódhatott be az első világháborúba. 1918. júl. 8-án megsebesült az olasz-osztrák fronton, Piavénál. Hősiességéért később megkapta a Corce della Guerra olasz hadikitüntetést.
Miután otthonában és Michiganben teljesen felgyógyult, újból írni kezdett. Chicagóba költözött, elvette feleségül Hadley Richardsont, majd a Toronto Star című újság külfödi tudósítójaként Franciaországba utazott. A párizsi amerikai irodalmi kör tagjaként, mint Gertrude Stein tanítványa indult el írói pályáján.
Már az első regényének, The Sun Also Rises(1926) - magyarul Különös társaság, majd Fiesta, a nap is felkel címen jelent meg - jelentős sikere volt. A világháború test-lelki sérültjeiről szól; társadalmilag elszigetelődött, érzelmileg partravetett, illúzióikat vesztett amerikai fiatalokról, akik nem várnak semmit a jövőtől.
Hemingway második regénye, A Farewell to Arms, 1929 (Búcsú a fegyverektől), az első világháború élményeinek egyik legjobb, legmaradandóbb irodalmi feldolgozása. Akárcsak az író első műve, ez a rendkívül plasztikus, tömör, érett írásművészettel alkotott második regény is a semmibe, a létundorba torkollik.


Vissza a Nyitólaphoz Következő rész