Fókuszban
Jamboree 1933
Címlap

William Hillcourt, USA-beli cserkészvezető így írja le a megnyitó ünnepséget:

"Előttünk feküdt a hatalmas térség, a Jamboree parádéjának színhelye. Jobbra a tribünök, három hatalmas építmény, melyen ötezer ember elfért. Balra egy hatalmas kereszt száz láb magasra nyújtotta karjait, míg egyenesen szembeállott a tribünökkel, ragyogott az arany- és fehérszínű oltár.

De a legizgalmasabb látvány az összegyűlt embertömeg volt, amely megtöltötte s több sor mélységben körülvette a tribünöket, vastag falat vonva az aréna minden oldalán. És magán a mezőn egymás után sorakoztak a külföldi cserkészek . . .

Négy óra!

Kürtszó rivallt át a síkon és felhangzott a méltóságteljes magyar Himnusz.

Körülnéztünk, lovasokat láttunk közeledni.

Elől, tiszta fehér lovon, egy jó tartású férfi, tengernagyi egyenruhában. Közvetlenül mögötte, barna lovon, egy másik, idősebb ember, a cserkészek ismert világosbarna egyenruhájában. Mögöttük egy csomó, élénkszínű ruhába öltözött lovas, gyönyörű, tüzes paripákon.

Magyarország kormányzója, Horthy tengernagy és ,B.P.', Lord Baden-Powell, a világ Főcserkésze, haladt el előttünk. Ahogy végigvonultak a soron, a világ zászlai tisztelegve hajlanak meg. Csak a mienk lobog a szélben, hagyományunk szerint, de csapatzászlaink a földig hajolnak.

Legtöbb fiú számára ez volt az első alkalom, hogy láthatta nagy mozgalmunk alapítóját és bámulattal néztük ezt az embert, aki hetvenhat éves korában még mindig úgy jár közödtünk, mint egy jókedvű, fiatal fiú . . .

. . . Ahogy elhaltak a nemzeti himnusz utolsó akkordjai, a kormányzó emelkedik szólásra. A hangosbeszélők a térség legtávolabbi pontjaira is elviszik szavait, melyeket először angolul intéz az előtte összegyűlt cserkészek ezreihez.

“Cserkészek! Ti a világ minden részéről Magyarországra jöttetek, hogy tanúságot tegyetek a testvériség nagyszerű, felemelő erejéről . . . A magyar nemzet szeretettel ajánlja fel nektek táborozásra ezeket a fákkal szegélyezett mezőket . . . Isten hozott valamennyiteket! Remélem, otthon fogjátok magatokat érezni!”

Ezután a magyar cserkészekhez szólott néhány külön üdvözlő szót. Emlékeztette kötelességükre és arra, hogy őrajtuk múlik, milyen benyomással távoznak Magyarországról a világ négy sarkáról összegyűlt cserkészek.

A kormányzó után Baden-Powell szólt, kihangsúlyozva, hogy a főcél - barátságot kötni! Most itt a cserkészeknek a világ békeszerzőivé kell válniuk.

“Őszintén remélem, hogy mindegyikőtöknél van egy füzet, amibe beleírjátok a naponta szerzett új barátok nevét és címét, hogy később fenntarthassátok a barátságot levél, vagy ha lehet, látogatás útján.

Békét akarok látni minden ország lakói között. Ti vagytok országaitok jövő férfiai, - legyetek tehát barátok!

Lássatok annyit ebből a csodálatos országból, amennyit csak lehet. De mindenekelőtt: SZEREZZETEK BARÁTOKAT!'

Aztán csoda történt: Amikor befejezte szavait, a napsugarak egy pillanatra áttörték a sötét felhőket és beragyogták az éljenző cserkészek sokezres tömegét.

Ekkor, a magyar zenekarok indulóira, megindult a nemzetek menete . . ."

Idézi: Bodnár Gábor: A magyarországi cserkészet története, Bp. 1989. 64-65. p.

 


(c) JATE Egyetemi Könyvtár, Szeged, 1998-1999.