Nehéz feladat elé állíttattam. A nehézségekkel, amelyek reám hárulnak, teljességgel tisztában vagyok; azokat erõs hittel, vasakarattal, elsõsorban pedig önmegtagadással akarom leküzdeni. Remélem, hogy a nemzet, méltányolva eddigi tevékenységemet, segítségemre lesz, mert a nehézségeken csak közös és harmónikus munkával lehetünk úrrá.

Befelé úgy, mint kifelé hirdetem a békés munkát és az ehhez szükséges eszközök megteremtését. Hirdetem a nemzeti öncélúság gondolatát, mert a mai viszonyok között és a magyar nemzet adott helyzetében csak ez a gondolat lehet eszménye a politikai vezetõnek és a politikai társadalomnak,

Hirdetem a realitások politikáját, mert ma a realitások korát éljük és jól tudom, hogy hiába kergetnénk délibábokat, azokat csakhamar elûzné az élet könyörtelen valósága.

Tudom, hogy csupán következetes munkával érhetem el célomat. Érzésem és elgondolásom az, hogy az egész nemzet lelkét át kell formálni. Az a körülmény, hogy sokáig nem élvezhettük a független nemzeti lét lehetõségeit, szükségessé teszi, hogy a nemzet lelkileg is beállíttassék a független Magyarország gondolatkörébe.

Mindenkit egyformán magyarnak tartok, aki a nemzetet velem és az arra hivatottakkal együtt híven szolgálja. A szélsõségek ellen harcot hirdetek és minden körülmények között fenntartom a jogrendet, amely nélkül nincs békés munka és nincs nemzeti megerõsödés.

A gazdasági életben legutóbb olyan jelszavak bukkantak föl, amelyeknek helyességét én nem tudom elismerni. Ha valaha szükség volt józanságunk megõrzésére, akkor arra most van szükség és én ezt hirdetem kormányommal együtt. Mindenkinek segítenie kell abban, hogy a termelõ munkát lehetõvé tegyük, hogy megindítsuk a gazdasági élet vérkeringését. Le akarok sujtani mindenkire, aki a mai idõkben, amikor a. lakosságnak valamennyi rétege nehéz küzdelmet folytat a mindennapi kenyérért, haszonlesésbõl uzsorás szerepet akar játszani.

Miután idejekorán értesítettek arról, hogy nekem lesz feladatom gr. Károlyi Gyulát felváltani, természetszerûleg lelkiismereti kérdéssé tettem ezt az elhatározást és csak azután vállaltam a megbízást, miután magam is meggyõzõdtem arról, hogy nem a hatalomért való vágyódás vezet engem, hanem a meggyõzõdés.

Barátaim bevonásával egy nemzeti munkatervet készítettem, amely a közélet minden ágazatára kiterjed. Amikor ezzel a nemzeti munkatervvel tisztában voltam és amikor a legfelsõbb bizalom élvezetében dezignálva lettem, akkor munkatársaim megválasztását tartottam a következõ lépésnek. Egy olyan minisztériumot akartam összeállítani, amelyben a szakismeret van túlsúlyban. Ez sikerült is. Minden ellenkezõ hírrel szemben kijelentem, hogy itt oktroj nem történt. Természetes, hogy a magam akaratát kívántam érvényesíteni s természetes, hogy én, mint a kormányzópárt tagja, a párt vezetõ férfiaival megtanácskoztam a személyi kérdéseket.

Összehívtam kollégáimat, hogy megismertessem velük nemzeti munkatervemet, amelynek nem az a célja, hogy máról-holnapra, úgynevezett aktuális politikai kérdéseket öleljen fel, hanem az, hogy a kormánynak is, a nemzetnek is vonalvezetõje legyen. A közvélemény joggal kíván programmot. Én ezt tervnek nevezem. Nem lehet programmról, csak tervrõl beszélni; a mai nehéz helyzetben ki tudná megmondani, hogy tíz év múlva mi történik. De annak, aki a nemzetet vezeti, ösztönös meglátás révén tudnia kell, hogy merre visz az út és a nemzetnek is tudnia kell, hogy a vezér mit akar. Ezt a munkatervet, mint mondottam, megbeszéltem munkatársaimmal. Õk egyetértenek vele. A munkaterv részleteinek kidolgozása az õ feladatuk. De megbeszéltem velük kormányom programmját az idõszerûség szempontjából is, mert tudom, hogy nem volna semmi értelme annak, ha ma meszszemenõ célkitûzésekkel jövök és elõbb nem gondolkodom a mai élet szükségletérõl. A gazdasági miniszterek összeültek, hogy kidolgozzák a következõ hónapok munkatervét. Még egyszer hangsúlyozom, hogy minél nehezebb a helyzete egy nemzetnek, annál inkább szüksége van harmóniára és egyetértésre. Kritikára szükség van, de csak jó kritikára, mert a minden áron való kritika veszedelmet jelent: olyan szellemet idéz fel, amely rombol és nem épít.

Én az új generációnak építõ munkása és vezére akarok lenni. Mi, akik a háborúban jártunk, jobban megismertük az életet, a szociális bajokat, mint mások, mert mi együtt küzdöttünk azokkal, akik kérges tenyérrel keresik kenyerüket és azokkal is, akik évszázadokon át a nemzet fundamentumát alkották. Itt ismertük fel azt, hogy nagyot csak úgy lehet végezni, ha mindannyian fegyelmezetten, egyakarattal törekszünk a nagy célok felé.

Testvérként hívok mindenkit a munkához és meg vagyok gyõzõdve, hogy minden magyar velem egyet akar.

(in = A nemzeti öncélúságért! Gömbös Gyula miniszterelnök tizenkét beszéde, Bp. 1932. 5-7.)
 
 

(c) Egyetemi Könyvtár, Szeged, 1998-2000.