Világszerte közismert, szinte legendás tény, hogy a magyarok mindenütt a Földön jelentõs számban megtalálhatók. Így volt ez mindig is az emberiség története során, de jelentõs kivándorlási hullámokról, emigrációról csak a múlt század közepe óta beszélhetünk. Az elsõ igazi emigránsok az 1848/49-es szabadságharc katonái, menekültjei.
A század második felétõl erõteljes, több százezer fõt jelentõ kivándorlási hullám indult, elsõsorban az amerikai kontinensre. Ennek fõleg gazdasági okai voltak. A kivándorlók célja nem végleges letepeledés, egyetlen céljuk volt csupán: enyhíteni kínzó nyomorúságukon, ideiglenes vendégmunkásként vállalva akár a legnehezebb munkákat, a legembertelenebb körülményeket is, reményeik szerint majd hazatérnek, és itthon jobbra fordul a sorsuk a kint megtakarított pénz segítségével.
Az I. világháború majd Trianon újabb kivándorlási hullámot indított el, a kint letelepült magyarok pedig végleg feladták a hazatelepülés reményét, a végleges letelepedés mellett döntöttek. A Tanácsköztársaság bukása után többnyire baloldali érzelmûek hagyták el az országot, politikai menekültként. A gazdasági válság éveiben újra megnõtt a munkát keresõk, a jobb élet reményében kivándorlók száma.
A harmincas évek szociográfusai, a falukutató írók
a kivándorlások okait így vázolták föl:
A földbirtok aránytalan eloszlása, a paraszti életforma
csõdbe jutása a parasztság elszegenyedését
okozta. Az iparban az alacsony munkabérek, a munkanélküliség
a munkások nyomorát erõsítették. Lehetséges
megoldásként a kivándorlás kínálkozott.
Az ügynökök csábító ígéreteinek
nehéz volt ellenállni: könnyû vagyonszerzéssel,
gyors eredményekkel kecsegtettek, s az elszegényedett embereknek
nem volt vesztenivalójuk.
1919 és 1945 között csaknem 360 ezren vándoroltak ki, pontos statisztikai adatok azonban nem állnak rendelkezésünkre. A számadatok pontosítását nehezíti az a körülmény is, hogy a Trianon után szomszédossá vált országok magyarsága is nagy számban választotta a kivándorlást. Az Oxfordi egyetem demográfiai kutatóintézete szerint abban az idõszakban 550 ezer magyar anyanyelvû hagyta el szülõföldjét.
A magyar emigránsok a világ minden táján
megállták a helyüket, többnyire fontos szerepet
játszottak az egyes országok fejlõdésében.
A magyarok közismerten, már-már legendásan híresek
voltak tehetségükrõl. Laura Fermi a bevándorlásról
írt monográfiájában
egy egész fejezetet szentel a "magyar
tehetség titkának".