I. világháború utáni exodus során magyarok
tömegei lepték el Dél-Amerikát. Trianon után
különösen az elcsatolt területekrõl vándoroltak
ki sokan. Számukat nem tudjuk pontosan, a regisztráció
hiányosságai miatt. A statisztikák csak a trianoni
határon belülrõl érkezetteket tartotta magyarként
nyilván.
1934 táján Bacsó István vezetésével
megalakult a Paraguayi Magyar Kultúr Egyesület. A tagság
fõleg földmûvesekbõl, iparosokból tevõdik
össze, összejöveteleiket lakásokon tartották.
Mivel sosem volt magyar nyelvû iskolájuk, ezért ma
már szinte alig beszélnek magyarul.
A dél-amerikai országok közül Brazíliában,
különösen Sao Paulóban él a legtöbb magyar.
A brazil törvények minden honosított számára
szabadon biztosítják az új, brazilos hangzású
névválasztás lehetõségét. Az
egyszerû, kétkezi munkások számára valóban
"El Dorádót" jelentett: egy-két év
alatt milliomos gyártulajdonos vált belõlük.
Ma a leggazdagabb magyar Brazíliában: Szabó József,
lakatosból lett milliomos. A Sao Paolói Március 15.
Egyesület vezetõségi tagja.
A kivándorolt nincstelen zsellérek pedig több száz
holdas birtokot, fazendát szedtek össze. Az alábbi
településnevek magukért beszélnek: Árpádfalva,
Mátyáskirályfalva, Szentivánfalva, Rákóczifalva.
A magyar kolónia ma is összetart, rendezvényeket szerveznek,
együtt ünnepelnek.