A
húszas-harmincas évek fordulóján Amerika-szerte
végigsöpört a láz, különbözõ
nemzetiségû pilóták próbálkoztak
az óceán átrepülésével. A vállalkozó
kedvû magyarok sem vonhatták ki magukat e hatás alól.
Trianon fájdalma csak még erõsítette a nemzetközi
figyelemfelkeltés vágyát. Windsor Magyar Sándor
ötletébõl kiindulva hozzáláttak a megvalósításhoz.
Elõször 1930 májusában, a Lockheed repülõgépgyárban átvett Sirius típusú repülõgéppel kezdték a próbákat, Magyar Sándor és Endresz György pilóta. A kezdeményezést a Magyar Óceánrepülõ Bizottság és a detroiti Szalay Emil támogatta. A gépet több szempontból is hibásnak találták a próberepülések során, így az óceánrepülés eredetileg 1930 õszére hirdetett idõpontját a következõ év tavaszára halasztották. Endresz György és a MAeSz küldöttei hazautaztak. Repülõgépük a Justice for Hungary nevet kapta.
1931 áprilisában Endresz ismét megérkezett, Czapáry Jenõ és Bánhidi Antal társaságában, akik a MAeSz küldõttei voltak. Június elsõ napjaiban mindennel elkészültek, és Detroitból New Yorkba repültek. Itt a repülõtéren óriási volt a kavarodás, mindenféle náció óceánrepülésre készülõdõ pilótái, a meterorógiai tanácsokat osztogató világhírû Kimball professzor, és szenzációra éhes újságírók, fotóriporterek hada nyüzsgött. Rossz idõ miatt Endreszék kénytelenek voltak visszarepülni Detroitba.
Június elején elérkezett a várva várt kedvezõ pillanat. Csak annyi üzemanyagot vettek fel, ami Amerika legkeletibb fekvésû repülõteréig, Harbor-Grace-ig elegendõnek tûnt. A 2000 km-es szárazföldi útvonalat rendkívül rossz látási viszonyok közt 7 óra 20 perc alatt tették meg.
Július 13.-án reggel távirat érkezett Kimball professzortól. Ebben az idõjárás enyhe javulásával biztatott, de továbbra is elég kedvezõtlen repülési viszonyokra lehetett számítani. Mindent fontolóra vettek, és az azonnali indulás mellett döntöttek. Magyar Sándor annyira bízott útjuk sikerében, hogy indulás elõtt táviratozott édesanyjának Mátyásföldre, s ebben így írt: "Holnap deelutaan Maatyaasfoeldoen talaalkozunk." Tizennégy órásra tervezik a repülõutat. Rövidesen gépbe ültek, Endresz gázt adott, a 4000 kg-val terhelt 400 LE-s gép nagy nehezen felgyorsult, ijesztõ lassúsággal felemelkedett, de végülis elérte a kívánt magasságot, a pilóta és navigátora hamarosan már az Atlanti-óceán hullámaiban gyönyörködhetett. 12 óra 26 perc volt, amikor Magyar Sándor elõször pillant az órájára, hogy megjegyezze a történelmi pillanatot, amikor elhagyták a szárazföldet.
Maguk mögött hagyják az amerikai partokat, elõttük messze, háromezer kilométerre Európa. Ragyogó napsütésben, júliusi hõségben indulnak el, de hirtelen sötét, szürke ködben találják magukat. Csak a mûszereikre számíthatnak. Legközelebb csak az alkonyodó napot sikerül viszontlátniuk. Ismét a gép túlterhelésének köszönhetõ, hogy csak nagynehezen tudják elérni a kívánt 2000 km-es magasságot. Késõbb hajókkal találkoznak az óceánon, azok segítenek meghatározni pontos helyzetüket. A júliusi sziporkázóan csillagos éjszaka látványa lenyûgözi õket.
Amikor északkelet felõl feltûnik a nap izzó korongja, mindketten biztosak már abban, hogy hol a szárazföld. A francia partok fölött érik el Európát. Mégis csak sokára látják meg a szárazföldet, mert sûrû felhõben kell repülniük. Erõs széllökések is próbára teszik õket és a gépet. Hamarosan már a Rajna fölött repülnek. Zivatarzónák is akadályozzák útjukat. A vasút vonalát követve kanyarognak a hegyek vonulatai között, míg végül Ulmnál elérik a Dunát - innentõl kezdve már a térképre sincs szükségük, a folyó vonalat követik, átvágva kacskaringóit. Magyar Sándor hírt adna érkezésükrõl, de Budapest helyett Bécs felel. Mindketten valóságos "süketek párbeszédét" folytatják a fedélzeti telefonon át, mert a hallásuk ekkorra már szinte teljesen elment. Kapnak egy hosszadalmas idõjárásjelentést, mire véget ér, már Bécs fölött vannak.
Innen már nem sokáig tart útjuk. Gyõr fölött köhög néhányat a motor, de mindketten bíznak benne, hogy ilyen hosszú, viszontagságos út után csak nem fogja õket cserbenhagyni a gép, éppen a cél elõtt! Bicske fölött azonban leáll a motor és megáll a légcsavar. Kénytelenek kényszerleszállást végrehajtani egy rét szélén, a kukoricásban. 5770 km-t repültek egyfolytában, a cél elõtt 30 km-rel gépük cserbenhagyta õket.
Az elsõ magyar óceánrepülésnek azonban így is óriási nemzetközi visszhangja volt: A megtett távolság és az idõ, egyaránt példa nélkül álló rekordok a repüléstörténetben: 6000 km-t tettek meg 26 óra és 20 perc alatt. Õelõttük még senki nem repülte át úgy az óceánt, hogy ennyire mélyen behatolt volna a kontinens belsejébe.