Az Amerikába települt emigránsok teljesen külön települést alkottak. Amerika a "csatlakozók" hazája. Az emberek tudatosan keresték a kapcsolatok lehetõségét a hasonló gondolkodású, érzésû társaikkal. Természetes, hogy az amerikai magyarság is megalapította saját egyesületeit. Ezekre általában jellemzõ volt az erõs magyar nemzeti érzés, nacionalizmus. Sõt, ez annál jobban erõsödött, minél régebb óta letelepedtek. Ez is azt jelezte, milyen nehéz volt gyökeret ereszteni az idegen talajba. Minél távolabb került, annál szebbnek, édesebbnek tûnt az óhaza.
Kezdetben a segélyegyletek jelentek meg. Az egyik elsõ és legfontosabb szervezet a Verhovay Segély Egylet (Verhovay Fraternal Insurance Association). Clevelandben alapították 1886-ban, tizenhárom bányász összefogásával, $17,25 alaptõkével. 1944-ben a teljes taglétszám elérte az 52,292 fõt, teljes nyeresége $7,408,000.
A másik nagy magyar szervezet az Amerikai Magyar Református Egyesület (Hungarian Reformed Federation of America). 1896-ban Pittsburghben alapították 320 taggal és $272.15 alaptõkével. Az egyesület gyorsan növekedett. Az I. világháború után árvaházat és szeretetotthont építettek Ligonier, Pensylvaniában, Bethlen Otthon néven.
Chicagói magyarok alapították az Egyetemi Kört (University Association), és õk hozták létre az Amerikai Magyar Diák Egyletet (American Hungarian Student Association). New York-ban a húszas évek elején alapult az Ady Endre Társaság -Ady Endre Society). Ez a New York-i magyar értelmiség és Budapest kapcsolatát erõsítette. Magyar mûvészek vendégszereplését szervezték.
A Trianoni egyezség után az amerikai magyarság körében is megnõtt a revizionizmus iránti igény. Az amerikai magyarok különféle vallási felekezetekhez tartoztak, különbözõ területeken dolgoztak - az I. világháború után egyetlen közös pont azonban bizonyosan akadt a nézeteikben: az anyaország határainak kérdése. A határok elosztásának igazságtalanságát még a kevésbé nacionalisák sem vitatták. Szervezeteik aktivitása megnõtt az irredentizmus következtében. Leveleket írtak prominens amerikai személyiségeknek, szenátoroknak, sõt, magának az amerikai elnöknek is.
1930-ban, a Trianoni egyezség tizedik évfordulóján elõterjesztést nyújtottak be Henry Lewis Stimson akkori államtitkárhoz, és más jeles személyiségekhez. Ez alkalomból Borah szenátor a legnagyobb igazságtalanságnak nevezte a Versaille-ban történteket és kijelentette, hogy a párizsi béketárgyalások revíziót igényelnek.
A New York-i egyetemen Henry A. Heydt professzort sikerült megnyerni a magyar nép ügyének. Még ez évben különbözõ felszólalásokat tartott az egyetemen, melyekben elítélte a trianoni egyezményt. Beszédei nyomtatásban is megjelentek.
Az amerikai magyarság arculata jelentõsen megváltozott a két világháború közötti idõszakban. Míg korábban leginkább nincstelen parasztok, szegényemberek próbáltak szerencsét az Újvilágban, életkörülményeik javításában reménykedve, addig az elsõ világháború után - részben a kvótatörvények hatására is - a parasztság száma teljesen jelentéktelenre zsugorodott. Az új bevándorlók fõleg jogászok, fizikusok, tudósok, mûvészek, munkáselit "fehérgallérosok". Többnyire zsidó származásúak, akik az óhazában egyre erõsödõ antiszemitizmus elõl menekültek az amerikai földrészre.
A mgyar kormány 1931-ben meghívta az Amerikai Zsidó Társaság legjelentõsebb képviselõjét, a Jewish Telegraph Agency elnökét, Jacob Landaut, és Bethlen István miniszterelnök fogadta õt. Landau az alábbi nyilatkozatot tette a Pester Lloyd interjújában:
Relations between Christians and Jews are today about the same as they were before the war. The circumstance that Jews played a prominent role in the Bolshevik revolution in 1919 strongly stimulated an anti-Semitic movement at the time. During the course of the last ten years anti-Semitism has steadly declined in influence on public opinion.
The Jews in Hungary are divided into two groups: the majority belong to the neologist branch, a group that has been fully assimilated; the Orthodox group has maintained many of the old forms. Both groups are officially recognized by the State and are subsidized by the Government in the various fields of religious and educational activity.
A trianoni egyezmény tizenötödik évfordulóján, 1936-ban jelentõs aláírásgyûjtõ kampányok indultak, az összegyûlt aláírásokat végül átadták Roosevelt elnöknek, 1936. március negyedikén.
Az amerikai magyar szervezetek száma a harmincas évek elejére meghaladta a kétszázat. Még 1929-ben megalapították az Amerikai Magyar Szövetséget, hogy összefogják az összes egyesület munkáját, Magyarország érdekében. Még abban az évben nagyszabású kongresszust is rendeztek, ahol nyolcvannyolc külföldi magyar szervezet képviseltette magát valamint magyarbarát külföldiek is. Az elnök Apponyi Albert gróf. A kongresszuson deklarálták, hogy az anyaországtól távolba szakadt hazánkfiainak sosem szabad elfelejteniük, honnan jöttek. Horthy Miklós ekképpen fogalmazott: "Legyetek, aminek lennetek kell: új hazátok jó polgárai, óhazátok jó diplomatái". Ezenkívül határozatot hoztak arról, hogy az egész világ figyelmét rá kell irányítani a magyar határkérdésre, a lehetõ leglátványosabb módon.
Akkoriban zajlott az elsõ kísérlet az Atlanti-óceán átrepülésére. Ezért elhatározták, hogy amerikai-magyar összefogással végrehajtanak egy ilyen kísérletet. A tervbõl a magyar revizionista propaganda leglátványosabb eseménye született meg.
1931-ben a világsajtó vezércikkekben tudósított a nagy attrakcióról: hogyan szelte át az óceánt Magyar Sándor és Endresz György a "Justice for Hungary"nevet viselõ repülõgéppel. Ez volt az elsõ olyan alkalom, amikor egy repülõ átszeli az óceánt úgy, hogy felszállástól leszállásig rádiókapcsolatot tartott a földiekkel.
A Magyarok Világszövetsége 1939-ben Budapesten tartotta második kongresszusát. Itt már érzõdik az új háború elõszele: a kongresszus jelszava:Igazságot Magyarországnak és békét a világnak. A háború komolyan veszélyeztette a magyar revizionizmus eddig elért eredményeit, ezenkívül egy új Trianon veszélyét is látták benne. A háború kitörése után sok amerikai magyar érezte úgy, hogy szót kell emelnie szülõhazája érdekében. 1941. január 7.-én az Amerikai Magyarok Szövetsége memorandumot nyújtott be Franklin D. Roosevelt elnöknek, melyben biztosították az elnököt az amerikai néphez való hûségükrõl, megemlékeztek Michael Kovats ezredesnek az amerikai függetlenségi háborúban tanúsított szolgálatairól, majd felhívták a figyelmet arra a veszélyre, hogy Magyarország elvesztette a szabad cselekvés lehetõségét, többé nem határolódhat el a tengelyhatalmaktól. Ezért a Szövetség elodázhatatlan feladatának érzi, hogy megõrizze a független Magyarországot és a magyar nép szabadságát.
Az amerikai politikusok között valóban akadt néhány, akik kiálltak a magyarok mellett, és átérezték a probléma jelentõségét. Borah szenátort már említettük. Roosevelt elnök is például jóval elnézõbb volt Magyarországgal, mint más országok vezetõi. Roosevelt valószínûleg tisztában volt a Kelet-Közép-európai gondokkal, és szívesen elfogadott volna egy bizonyos fajta dunai szövetséget, hogy ezzel elejét vegye a háború utáni szovjet befolyásnak abban a térségben.
Magyarország e cél érdekében Eckhardt Tibor vezetõ politikust küldte ki Amerikába.
1940-ben 453 000 lakos vallotta magát magyarajkúnak az Egyesült Államokban, részben ott is születtek, részben külföldön. A harmadik generációs amerikás magyarok közül mintegy 14 000-en beszélték anyanyelvüket. Az amerikai magyarság több, mint 80 %-a a keleti és közép-nyugati nagy ipari központok vonzáskörzetében élt: New York, Pennsylvania, Ohio, New Jersey, Illinois, and Michigan.