A magyar mozi

 

 

1936-1941

Magyarországon 1929. szeptember 20-án mutatták be az első hangosfilmet. 1929 őszén további négy hangosfilmet láthatott a magyar közönség, 1930 februárjától kezdve minden budapesti mozi hangosfilmet játszik. A némafilm korszaka tehát lejárt. A közönség kezdeti idegenkedését hamar felváltotta az új iránti kiváncsiság és rendkívüli érdeklődés a hangosfilm iránt, ami éppen a gazdasági válság idején elég meglepő volt. A kezdeti nehézségek után az első magyar filmgyár, a Hunnia, már évente 23 filmet gyártott, és az 1935-38 közötti négy esztendő a magyar filmipar első termékeny korszaka volt. Több rendező többféle téma megvalósítására kapott lehetőséget, ugyanakkor a számszerű emelkedés a minőség romlásához vezetett: kevés volt az idő és a pénz is egy-egy film leforgatására. A Hunnia próbált jobb körülményeket teremteni, négy év alatt két új műtermet is épített. 1938-ban megjelent a 6090 számú miniszterelnöki rendelet, amely előírja, hogy Filmművészeti Kamarát kell felállítani, melynek feladata: "a színművészet és a filmművészet körében a nemzeti szellem és a keresztény erkölcs követelményeinek érvényre juttatása és biztosítása". Viszont a Kamara tagja nem lehet zsidó származású, mert a felvétel tekintetében az 1938. XV. törvénycikk az irányadó, ami nem más, mint a hírhedt zsidótörvény.

A magyar közönség hol élvezte, hol elutasította a magyar filmeket, mindennek ellenére a magyar film sikeresen ábrázolta és kifejezte a társadalmat, ezért olyanok az első hangosfilmek, amilyennek az uralkodó osztály és a kispolgár látni kívánta önmagát, múltját, jelenét, jövőjét. Az ebben az időszakban készült filmek túlnyomó része, kb. 75 %-a a jelenkori Budapesten játszódó vígjáték. S ezek is főleg irodalmi vagy színpadi művekből készültek.