Németország szerepe a magyar gazdaságban

A magyar gazdaságban bekövetkező változásokban meghatározó volt Németország fokozodó érdeklődése Délkelet-Európa nyersanyagai és mezőgazdasági termékei iránt, amely hatásos formát 1933 után, a fasizmus uralomra jutása után vált döntővé. Németország 1934-től korlátozta behozatalát és arra törekedett, hogy a behozatali kontingenseket azokkal az országokkal töltsék ki, amelyek hajlamosak voltak kétoldalú megállapodások alapján, klíringrendszer keretében szállítani. Ezzel egyidejőleg a német ipari termékek kivitelének.

A délkelet-európai országok jelentős mezőgazdasági felesleggel és fontos nyersanyagokkal rendelkeztek (Magyarország bauxit, Románia kőolaj, Jugoszlávia színesfémek). A német külkereskedelemben így fontos szerep jutott Magyarországnak, míg a magyarországi német behozatal aránya is nőtt. A magyar agrárkivitelnek is kapóra jött a német érdeklődés.

1933 után a kivitel több mint 30 %-a Németországba került. A magyar kormány 20-30 %-os vámmérsékléssel segítette a német iparcikkek importját, a kivitel értékének 90 %-át ugyanis német iparcikkekkel fizették. Új munkamegosztás formálódott, a német ipar és a magyar mezőgazdaság munkamegosztása.

A német gazdaság szerepe a magyar gazdasági életben fokozatosan növekedett. 1935-1936-ban már Németország volt a legfontosabb kiviteli térség. Azonban Németország fokozatosan eladósodott Magyarország irányába. A német kormány ennek ellenére követelte a szállítások növelését. Követelte, hogy minél több árut szállítsanak a német gazdaságnak, de a német ellentételezések mindinkább elmaradtak, így jelentős német adósság halmozódott föl.