A kiváló pénzügyi szakember, Imrédy Béla részben azért lett a református Darányi utódja a miniszterelnöki székben 1938. május közepén, mert Horthy is úgy gondolta, hogy nem lenne jó, ha az eucharisztikus világkongresszuson az államfõ és miniszterelnöke egyaránt az "eretnekek" közé tartozna. Az is ismert volt, hogy a katolikus Imrédy lelkes híve XI. Pius keresztény szociális programjának, a katolikus hivatásrendi társadalom megteremtésének.

Imrédy alakja

"Imrédy Béla személyében egy aszketikus megjelenésu, magasan képzett, kiváló pénzügyi szakember jelent meg a magyar politikai élet csúcsán. A "bankfiú" azonban politikai tekintetben sokkal kevésbé volt menedzser alkat, mint amennyire egy fanatikus akarnokhoz hasonlított. A kor más nagy akarno-kaitól eltéroen nem rendelkezett viszont finom helyzetelemzo képességekkel, és nélkülözte azok nagy taktikai, manipulativ ösztönét is. Egyes feldolgozások azt sugallják, hogy szeptember elején Imrédy életében és politikai karrierjében, néhány hónappal tisztes és megbízható kormányelnöki bemutatkozását követoen, gyökeres fordulat állt be. E feltételezett töréshez azon-ban kérdojelek társulnak. Kérdéses egyrészt a váltás mélysége, vagy másként szól-va a kontinuitás és a változás egymáshoz való viszonya, és kérdéses az utóbbi idopontja. Valószínusíteni lehet, hogy a belpolitikai fordulat nem volt drasztikus, az pedig csaknem biztos, hogy arra nem szeptemberben, hanem majd csak a müncheni konferencia után, október-november folyamán került sor. Külpolitikai szempontbál viszont augusztus végén és szeptemberben a magyar lépéseket bi-zonytalanság és kapkodás jellemezte, míg a váltás e téren is csak október-november folyamán következett be. A külpolitika átértékelésének ezzel párhuza-mosan kétségkívül voltak belpolitikai következményei, de Imrédy meggyozodésé-nek ennél mélyebb és állandóbb gyökerei is voltak. Úgy tunik, hogy akik Imrédy Bélának a nemzetközi pénzügyi körökkel fenn-tartott kapcsolataiból általános következtetéseket vontak le az általa követendo anglofil politikára nézve, amibol következett volna az alkotmányosság fokozott tisztelete is, minden jel szerint ab ovo tévedésben éltek. Mint láttuk, Imrédy anti-szemita velleitása már 1937-ben materializálódott, amennyiben e politika egyik kezdeményezoeként és kidolgozójaként lépett fel. Miniszterelnöki tevékenységét 1938. május és szeptember között egyfelol a szociális törvényhozás Folytatása, másfelol a rend megszilárdítására irányuló korlátozó törvények, intézkedések hozatala, és végül a nyilas randalírozás megfékezése jellemezte, és az egész ido-szakaszra rányomta bélyegét a Budapesten megtartott 34. Nemzetközi eucharisz-tikus Kongresszus és a Szent István-év, amelynek fo ünnepségeire augusztusban került sor." (Ormos, 1998.)

Viszonya a szélsõjobbhoz

A legfontosabb azonban az volt, hogy Imrédy határozottabban lépjen fel a nyilasokkal szemben és ragaszkodjon az alkotmányos parlamentáris kormányzathoz. A miniszterelnök nem is késlekedett. Ismét letartóztatták, és most már háromévi fegyházra ítélték Szálasít. Az 1938. május 29-i kormányrendelet a közalkalmazottaknak megtiltotta, hogy akár a nyilas, akár a szociáldemokrata párt tagjai legyenek. Az is kétségtelen azonban, hogy Imrédy egy évet sem kitevõ miniszterelnöki mûködése alatt számos olyan törvényt alkottak meg, amelyek mind a kormányzati rendszert, mind a szociális jogokat alaposan átalakították. Május végén az országgyûlés elfogadta az elsõ zsidótörvényt. Az 1938:XV. tc. "a társadalmi és gazdasági élet egyensúlyának hatékonyabb biztosításáról" kimondta, hogy zsidó az, aki izraelita vallású, és 1919. augusztus 1. után keresztelkedett ki. Szakított az állampolgári egyenlõség elvével és az értelmiségi, szabadfoglalkozású pályákon korlátozta a zsidók jogait: a sajtó-, ügyvédi, mérnöki és orvosi kamara tagjainak, valamint az üzleti és kereskedelmi alkalmazottaknak legfeljebb 20 százaléka lehetett zsidó. A kormány szinte másnap hozzálátott a második zsidótörvény kidolgozásához. Még Darányi vitte keresztül az új választójogi törvényt, amelyet az Imrédy-kormány elsõ napjaiban hirdettek ki. Az 1938:XIX. tc. igencsak bonyolult szisztémát jelentett, de a lényeg az volt, hogy ismét általánosan titkossá tette a választást. A lajstromos és egyéni választás kombinációjával elnyerhetõ mandátumok - a szisztémából adódóan - a többségi pártok pozícióját erõsítették. Tovább emelték a mûveltségi és a vagyoni cenzust, amivel a választópolgárok megbízhatóságát akarták garantálni. Az új törvény következtében a korábbihoz képest mintegy 300 000 fõvel csökkent a választópolgárok száma.
A szélsõjobboldal nyíltan meghirdetett célját, a hatalomátvételt a kormányzat több törvényi intézkedéssel igyekezett akadályozni. Ezek lehetõvé tették számos egyesület feloszlatását, újságok, folyóiratok betiltását, gyûlések, szervezkedések megakadályozását. Imrédy keresztény szociális meggyõzõdésébõl fakadóan nemcsak hatékonyan támogatta az ilyen mentalitású társadalmi mozgalmakat (mint pl. a KALOT, EMSZO és Hivatásszervezet), hanem a törvényhozásban is a szociális gondolat jegyében születtek olyan jogszabályok, amelyek végrehajtásuk esetén kellõen kifoghatták a szelet a nyilas demagógia vitorláiból. Kétségtelen, hogy a szociálpolitikai törekvések találkozva a nemzeti sérelem elsõ orvoslásával - a felvidéki revízióval - a lakosság hatalom iránti bizalmát erõsít(het)ték.
A különbözõ szociális törvények nyomán 1938-ban bevezették az iparban, kereskedelemben és a bányászatban-kohászatban dolgozók családi pótlékát, gyermekenként 14 éves korig havi öt pengõt, amit a munkáltató fizetett. Javult a közszolgálati alkalmazottak fizetése és a nyugdíjak értéke. A gazdasági konjunktúra nagyrészt megszüntette a munkanélküliséget, a keresetek vásárlóértéke emelkedett.

Bukása

A nácik sikereitõl és önmaga hangjától megrészegült Imrédytõl a kormányzó mielõbb szabadulni kívánt. Ebben a szándékában a parlamenti és parlamenten kívüli ellenzék egyaránt támogatta. Végül is a sokat tapasztalt Bethlen gróf közremûködésével "oldódott meg" a miniszterelnök menesztése. Az Imrédy zsidó származását bizonyító, hiteles okmányokat a liberális Rassay Károly és a legitimista gróf Sigray Antal ásatták elõ és juttatták el Bethlenhez. Az egyik dédszülõ zsidó voltát bizonyító anyakönyvi kivonatot Bethlen azonnal a kormányzóhoz vitte: így készen állt a németek által nem kifogásolható "kellõ ok" Imrédy menesztésére. A saját csapdájába esett miniszterelnöknek immár végleg távoznia kellett.