Az 1876-ban átadott Margit-híd mindig jelentős forgalomnak volt kitéve. Különösen a fakockákkal burkolt úttest igénybevétele volt nagy. Az 1920-ban beépített kőkocka burkolat; a könnyebb lóvasúti sínek villamospályára cserélése és a járműforgalom növekedése (1927-től autóbuszok is közlekedtek Pestről a Szigetre, 1929-től pedig már a híd teljes hosszában) a 30-as évekre a hídszerkezetet is megviselték. Szükségessé vált a híd kiszélesítése, valamint a sínpályáknak a járda mellől a híd közepére helyezése is, ez utóbbi munka együttjárt a Szent István körút és a Margit körút sínpályájának áthelyezésével is.
1929-30-ban el is határozták az átépítést, de a gazdasági válság miatt a tényleges munkák csak 1935-ben kezdődtek el. A terveket Dr. Mihailich Győző, a Műegyetem tanára készítette el. Még abban az évben megkezdődtek a munkálatok Újvári Pál és Zimányi István mérnökök irányításával. Mivel a Margit-híd nagyon fontos közlekedési kapocs Pest és Buda között, az építkezést úgy kellett megszervezni, hogy a forgalmat biztosítani lehessen a két városrész között, így a hidat nem zárták le.
Az átépítés során a teljes vasszerkezetet kicserélték, a pilléreket dél felé 1,40 méterrel kiszélesítették, a kocsipálya szélességét 11,05 m-ről 16,80 m-re növelték, a híd korlátok közötti szélessége 20,30 m lett. A síneket az útpálya közepére helyezték, az úttestet ismét fakockákkal burkolták, a járdák fapadlóját vasbetonnal helyettesítették. A híd közepére helyezett villamosmegállókhoz aluljárókat építettek. Korszerűsítették a híd világítását is. Az átépítés 1937 novemberében fejeződött be.