Kiállításunkról, a készítõkrõl és köszönetnyilvánítás
Ez az elektronikus kiállítás egy évek óta tartó folyamatos munka eredménye, amely végül a Nemzeti Kulturális Alapprogram támogatásával jutott olyan stádiumba, hogy vállalható a nyilvánoság elõtt is.
A harmincas években éltek a nagyszüleink, születtek a szüleink. A ma harmincas-negyvenes genráció azt tanulta ezekrõl az évekrõl az iskolában, hogy negatív ellentétpárja volt mindannak a sok jónak, amit a szocializmustól kaptunk. A rendszerváltás után meg sok helyrõl azt hallottuk: aranykor volt, biztos jólétet nyújtó idõszak, középosztály, meg polgárosodás...
A könyvtárak mélyén azonban - hál' Istennek- ott rejtõzik az sok-sok anyag, amelybõl megközelítõ pontosággal megrajzolhatóak a valóság körvonalai. S persze az igazság, mint mindig, most is a részletekben lakozik.
Így röviden azt mondhatjuk, azért fogtunk bele ebbe az irdatlan munkába, hogy megmutassuk a világháló olvasóinak, milyen is volt a a 30-as évek - ahogy az számunkra kiderült újságok százait átlapozva, könyvek sorát és filmek tucatjait megnézve.
Megtudtuk pl. hogy ez a korszak is színes volt, csak a fekete-fehér képek, s dokumentumfilmek mutatják szürkének. Azt is láthattuk, hogy kiszolgáltatott emberek és kényszerpályákon mozgó politikusok lakták be ezt a korszakot is, s hogy az örömök gyakran illúziókból, a keserûségek meg hamis elõitéletekbõl táplálkoztak. Megvilágosodott számunkra, hogy hozzánk sokszor nagyon is hasonló, néha tõlünk ijesztõen különbözõ férfiak és nõk évtizede volt ez. Hogy pontosan kiké, hogy mi történt velük, hogy mit szerettek és gyûlöltek, s mit olvastak és hallgattak, mit néztek... és hogyan gondolkodtak, nos ennek megfejtéséhez szeretnénk némi matériát adni.
A munkában résztvettek:
Biztosan tudjuk, hogy rengeteg hibát elkövettünk, s bár igyekeztünk, hogy ne magunk, hanem az anyag szólaljon meg, lehet, hogy az értékelésekben nem ért velünk majd mindenki egyet. Szívesen veszünk hát minden észrevételt, s megköszönünk minden segítséget.
Mintahogyan köszönjük azoknak, akik eddig is segítettek, s ezután is fognak;-), így mindenekelõtt kollégáinknak, akiknek már biztosan az idegeire mentünk mániáinkkal, a Fõvárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest Gyûjteménye munkatársainak, a szegedi Somogyi Könyvtárban dolgozó kollégáknak, a Scriptum Rt.-nek, s nem utolsó sorban a Nemzeti Kulturális Alapnak.
Kokas Károly
szerkesztõ