Beck Ö. Fülöp
1873-1945

Szobrász és ötvösművész, a modern magyar szobrászat és ötvösművészet kiemelkedő alakja. A budapest Iparművészeti Főiskola ötvösszakán tanult, majd 1894-ben francia ösztöndíjat kapott. Az ő nevéhez fűződik az első önálló érmekiállítás Magyarországon(1989). A párizsi világkiállításon ezüstérmet, Milánóban Grand Prix-t nyert.
Olaszországban és Németországban járt tanulmányutakon; ekkor már inkább a szobrászat érdekelte. 1910-től a gödi műtermében alkotott. Fő műve, az Aphrodite, 1915-ben készült el. Később köztéri szobrokat, síremlékeket, majd szoborportrékat is készített, például Babits Mihályról, Móricz Zsigmondról és Kodály Zoltánról.
Az első világháború lelasította művészete addigi fejlődését, 1918-1919-ben sem alkotott soha, de a Tanácsköztársaság részére készített pénzterve kiemelkedő jelentőségű.

Beck szobrászatának egyik tartósan meghatározó sajátossága volt a lírai, érzelmi, gondolati tartalmak visszafogottsága, a térproblémák megoldásának elsődlegessége. Szívesen dolgozott állami megrendelésekre, de sokszor mellőzték, mert túlságosan modern felfogású, klasszicizmusa ellenére túlságosan egyéni maradt a hivatalos és a közízlés számára.
Beck egyik fő törekvése, szinte életcélja a megváltozott viszonyok között is az ősi kőbe faragási módszer tiszta és következetes alkalmazása volt. Ideájától elragadtatva olykor úgy gondolta, hogy erőfeszítései a következő generációk munkásságában a szobrászat teljes átalakítását és felvirágzását eredményezik majd. A körülmények azonban tervei ellen dolgoztak, a módszer eszményi követését valami mindig megakadályozta, mindig a következő munkájától várta a teljes megvalósulást.

Válogatás Beck Ö. Fülöp munkáiból