Czóbel Béla
1883-1976

Festő és grafikus. Nagybányán kezdte pályáját Iványi Grünwald Béla tanítványaként, majd 1902 és 1903 között Münchenben és Párizsban tanult. 1911-ben tagja lett a Nyolcak csoportjának. 1914-től a hollandiai Bergenben, majd Berlinben élt. Német expresszionista hatású, fülledt hangulatú városképeket, szobabelsőket és portrékat festett. 1925-ben Párizsba költözött, 15 évig élt itt. A második világháború után télen Párizsban, nyáron Szentendrén dolgozott. 1948-ban Kossuth-díjat kapott.
Czóbel a képsíkoz alkalmazkodó formák belső rendjét kereste, ebből a törekvésből alakult ki a húszas évek végére érett stílusa. Motívumait ugyanazon a módon festi meg. A látványt egyszerű, a lényeges vonásokat összegző formává alakítja.

Mindig megőriz valami esetlenséget, lazaságot a bizonytalanságot színlelve, pedig szigorú logikájú művészi elképzelést valósít meg. A képek a világos és sötét színfoltok ütemes tagolt rendjéből alakulnak ki, érzelmi tartalmukat, hangulatukat a tónusok szépsége határozza meg. Többnyire a sötét háttérből kiugrasztott világos árnyalatok érzelmi, ritmikai hatására épített képeit.
Czóbel munkásságában az olajképek mellett fontos szerepet kapnak rajzai, akvarelljei, pasztelljei is. Ezekre is jellemző, hogy kusza, idegesen lüketető vonalhálózatból és bizonytalan, lebegő foltokból ködlik elő a motívum. A mester értett a hidegtű, a rézkarc és a litográfia művészetéhez is.
1942-ben így vallott festészetéről: "Nem tudok elszakadni a természettől. Mindig keresek valamit, ami érdekel s ha találtam valamit, akkor festek belőle valamit." /in. Kassák L.: Vallomások tizenöt művészről Bp. 1942./

Válogatás Czóbel Béla munkáiból