Derkovits Gyula
1894-1934

Eredeti foglalkozása asztalos, 1918-ban kerül Kernstok Károlyhoz, itt részesül először szervezett művészi képzésben. 1923 nyaráig terjedő periódus elsősorban a művészi eszközök elsajátításának időszaka. Kezdetben csak ceruza- és tusrajzokat készíett, később ismerte meg az akvarelltechnikát, majd a húszas évek elejétől próbálkozott olajfestményekkel.
Első kiállítását 1922-ben rendezték a nemrég alakult Belvedere kiállítóhelyiségben, ahol hetven képpel lépett a nagyközönség elé.
Derkovits annak a klasszicizáló neonazarénus témavilágnak a hatása alá került, amelyet hozzánk elsősorban a Nyolcak közvetítettek. A harmincas évek magyar valósága nála jelent meg a legközvetlenebbül, a társadalmi kérdésekre ő reagált a legérzékenyebben.

1923-1926 között Bécsben tartózkodott. A korábban érlelődő változások kiteljesedése folytán új periódus kezdődött Derkovits művészetében. Az új környezet a művész számára szabadabb alkotói légkört biztosított. A kötetlenebb emberi kapcsolatok, a szabadabb politikai légkör és a viszonylagos anyagi biztonság ismeretében meglepő Derkovits témavilágának és stílusának hirtelen fordulata: tematikailag a halál, a menekülés, a sorsszerű elbukás és az üldözöttség kerül előtérbe, melynek stiláris megfelelője a német expresszionizmusnak a művész egyéni látásmódjához igazított változata.
Derkovits életművének új szakasza 1927-ben kezdődött, ekkor kezdett városrészleteket ábrázoló, úgynevezett "utca-képeket" festeni. A menekülés témájú kompozíciókról már ismerős emberáradat fegyelmezettebbé és konkrétabbá válik. Hirdetőoszlop, gyümölcsárus bódé, lovas rendőr motívumai szegélyezik az egyre felismerhetőbben a proletár jelentés hordozójává vált emberfolyamot. Az elemek térbe rendezése a tartalomnak szigorúan alárendelt, tudatos hierarchiát mutat. A motívumok léptékét és nézőpontját jelentésbeli súlyuk határozza meg.
A sivár élettért megjelenítő nagyváros ellenpólusaként ekkor jelennek meg Derkovits képei között az enteriőrök, a meghitt családi otthon zárt világának megfogalmazásai.
Az 1514 címet viselő Dózsa fametszet sorozat Derkovits 1927-1930 közötti alkotó periódusának betetőzése. A monumentális ciklus a jelenre vetítve is érvényes tanulságokat megfogalmazó történeti ábrázolás egyik csúcspontja művészetünkben.
Derkovits művészetének utolsó négy éve egyéni stílusa kibontásának ideje. Egyre súlyosbodó betegségét legyőzve, tüneményes gyorsasággal festette képeit. A német expresszionisták hatása nélkül nem juthatott volna el a saját útjára, és térszerkesztése magában ötvözte a kubizmus néhány elvét is.

Válogatás Derkovits Gyula képeiből