Medgyessy Ferenc
1881-1958

A modern magyar szombrászat megteremtője és Európai rangú képviselője. Életműve homogén, nem szakaszolódik stíluskorszakokra. A húszas években kristályosodott ki témavilága, és kialakultak az azonos stílusegységű témacsoportok. Legtöbb szobra tömbszerűen zárt, oszlopnyugalmú, az állapotszerű létet jeleníti bennük. A kompozíciót rejtett geometriai meghatározottságra építi, stílusa lapidáris mintázású, frontális hangsúlyú. A magyar paraszti szépségeszményből, az alföldi magyar típusból alakította ki női típusát. Vaskos combok, erőteljes csípő és tompor, animálisan egészséges életöröm jellemzi e női figurákat.
Medgyessy művészete a magyar hagyományban és etnikumban gyökeredzik, a magyar etnikumot nem etnográfiai különösségként ábrázolta, hanem azt valóban plasztikai nyelven tudta megformálni.
Egyéni stílusa a negyvenes évektől iskolateremtővé és ezzel a modern magyar szobrászat nemzeti jellegének egyik legfontosabb meghatározójává vált.
Hagyatékában 3-4000 rajz maradt. A rajz nála az emlékezés volt egy-egy látott alakra, mozdulatra. Medgyessy töbször mondotta, hogy szobrai rajzaiból kelnek életre. Valóban egy-egy szobrászi gondolatának megfogalmazásakor hosszan lapozott régi régi rajzai között. Sokat rajzolt, figyelte az emberek magárafeledkezett mozdulatait. Rajzai mindig az élet jelenségeit jegyzik fel, nem elképzelések, nem kitalált mozdulatok, még kevésbé beállított modellpózok.
Móricz Zsigmond írta 1937-ben a Pesti Naplóban: "Mi Ferkóval, ketten, nem hagyjuk magunkat. Mi debreceni virtussal verekedtünk a sorssal, mely néha-néha egy kis cirógatással hajlik ide. De nem az a fő, hanem az, hogy vadul egészséges vért kaptunk az ősöktől, ez az egyetlen betegségünk, hogy szegény Ady mondta rám."

Válogatás Medgyessy Ferenc munkáiból