Pátzay Pál
1896-1979

Szobrászművész. Főiskolai tanulmányait Radnai Bélánál kezdte. Harcolt az első világháborúban, ahol parancsnokai felfedezték tehetségét és portrékat készíttettek vele. Ezek a feladatok fejlesztették ki megfigyelőkepességét és emlékezet utáni mintázókézségét. A saját örömére készített szobroknak csak kis része maradt fenn, mert műterme a második világháború után elpusztult.
E munkái egy részét később fotók és emlékezete segítségével újramintázta. A Tanácsköztársaság idején a művészeti direktórium aktivistája volt, majd a Horty-rendszer két év börtönre ítélte. Alapvető józansága, egyensúlyérzéke, emberi tisztessége és tehetsége mindig megóvta a nagyobb tévedésektől.

Eredendően intellektuális, racionalista alkatú művész, életművében az elméleti, műfaji kérdések boncolgatása egyenértékű szobrászati tevékenységével. Művészetében a tudati elemé a vezető szerep, stílusának fő ereje a plasztika műfajkérdéseinek az ismerete és a formai konvenció. 1930 körül műveiben megerősödött a klaszicizáló tendencia, közel került az olasz neoklasszicizmushoz és a római iskola művészetéhez. Ekkor készült szobrait kiegyensúlyozott nyugalom, önmagába zártság jellemzi. Tartózkodó hangú, finoman mintázott portréi is a művi biztonság, a formai tökély szellemében készültek.
Szobrászi munkásságát és elméleti-publicisztikai tevékenységét tekintve egyaránt jelentős értéket hagyott ránk. Legjelentősebb gondolata az volt, hogy a művészetben az adott korban uralkodó embereszmény az elsődleges: a nemzeti sajátosságok ezt a közös eszményt a sajátos társadalmi és kulturális tradíciók alapján létrejött eszközökkel tükrözik.
Művészetéről így vallott Kassák Lajosnak: "Az a vágy él bennem, hogy a mű olyan erőegység legyen, amely hatamába keríti az embert. ...én, aki ebmeri figurákat mintázok, évtizedek óta nem állítottam magam elé modellt. Formaemlékeim vannak és azokból építem össze szobraimat, úgy, hogy kielégüljek és kifejeződjem általuk. Többet nem akarok, de nem is akarhatok, mert hiszen ez már majdnem minden."

Válogatás Pátzay Pál munkáiból