PLAKÁT

A modern plakát fejlődése közismert. Akkor kelt életre, amikor a múlt században Angliában, Franciaországban feltűnt a japán festészet. Ez bámulatos ereje az egyszerűségnek, merész elhagyása a nem fontosnak, fokozása a lényegesnek. Röviden: a japán művészet mint egy kinyilatkozás hat a festőkre. A japán színes fametszetek mutatták meg az utat, mint lehet művészi értéket adni a tömegben előállított nyomtatványoknak. A festők az új terület új lehetőségei felé fordultak, a modern európai síkban festett plakát ekkor született. ...
A régi plakát egy anyagiakban biztos idők gyermeke, mindent megmondott, amit kellett; kétségeket kizáróan határozott volt. Az új plakát pedig befejezelten és gondolat indító mint egy keresztrejtvény, színeiben ellentétesen rikoltozó, vonalaiban pedig hajlik a végső expresszionizmus felé.
(Zsotér Ákos: A plakát /=Művészet 1937 2.évf. 6.sz.)

Irsai István: Flóra 1929.

"Cipőkenőcs, szappan, politika egyfroma közönnyel nézi, hogyan hirdetik világgá igazukat a plakátok. Választások alatt Pesten utcán járni: a legkínosabb büntetés, ami látó emberre kiszabható." (Gulyás Jenő művészettörténész szavai 1929-ből = Szántó Tibor: A magyar plakát Bp. 1986.)
"Sok egyforma plakát a pesti plakátfalakon és oszlopokon: mintha mindegyiket ugyanazon a kaptafán készítették volna. ... Nem azzal a céllal indult el a modern plakát, hogy uniformisba ötöztesse a plakátoszlopokat. Ellenkezőleg, az volt a célja, hogy kiugorjon a tömegből, legyőzze szomszédait, hogy más legyen, mint a mellette lévő. Ez az új plakátstílus "sachlich", azaz "targyilagos", mert a tárgy (esetleg esemény) az egyetlen témája." (Bortnyik Sándor 1933-ban tartott előadásából = Szántó Tibor: A magyar plakát Bp. 1986.)

Bortnyik Sándor: Modiano 1928.


Molnár C. Pál: Modiano 1930.

"Molnár C. Pál jelentősége abban áll, hogy a konstrukivizmus tárgyilagos hidegsége után érzelemmel és hangulattal töltötte meg a plakátokat, szélesítette a kifejezési lehetőségeket. Az ő példája a legszembetűnőbben igazolja azt, hogy az alkalmazott grafika az igazi művész kezében épp oly magasrendűvé vállhat, mint a művészet bármely más ága." (Zala Tibor: A grafika története Bp. 1997.)
Az idegenforgalmi plakát témakörében Konecsni György (1908-1970) jeleskedett. 1937-ben Grand Prix díjat kapott a Párizsi Világkiállításon, az 1939-es Milánói Iparművészeti Triennálén pedig nagydíjat.
"Átgondolt mondanivalóját mindig a legegyszerűbb és egyben legkifejezőbb formában adta elő. ... Színei a témának megfelelően hol ragyogóan tüzesek, hol pasztellszerűen tompák. Ha kell, borotvaélesen elhatárolódnak, máskor viszont lágyan, szinte észrevétlenül olvasnak egymásba." (Zala Tibor: A grafika története Bp. 1997.)

Konecsni György: Ungarn

Egy áru hírdetésére a vállalatok több művészt folyamatosan foglalkoztattak, a "bevált" hírdetéseket éveken át újranyomták; egy-egy ilyen képet a reklámgrafika is átvett. Mindez lehetőséget adott a művészek versenyére, amivel a legnevesebbek: Berény Róbert, Bortnyik Sándor, Irsai István, Konecsni György élni is tudtak.