Vajda Lajos
1908-1941

A XX. századi magyar képzőművészet egyik meghatározó személyisége. 1927 és 1930 között a budapesti Képzőművészeti Főiskolára járt, ahol Csók István tanítványa volt. Majd Párizsba utazott, három és fél évig ólomkatonák színezésével tartotta fenn magát. 1934-ben tér haza, 1937-ben volt egy kisebb önálló kiállítása, melyet barátai szerveztek meg. Zsidó származása és művészi hitvallása miatt hivatalos támogatásra nem számíthatott. 1940 szeptemberében munkaszolgálatra kap behívót, de egészségi állapotára való tekintettel három hét múlva elengedik. 1941. szeptemberében a budakeszi szanatóriumban halt meg.
Életműve teljes kibontakozásában függetlennek és előzmények nélkülinek látszik. Művészetének irányzatát csak körülírni lehet. Ő maga egy 1936-ból származó levélben "konstruktív-szürrealista sematika" megjelöléssel illette munkáit.

Hazatérve Magyarországra 1935 táján barátjával, Korniss Dezsővel Szentendrén és környékén motívumgyűjtő munkába kezdett. Ablakok, házhomlokzatok, sírkövek, kapupillérek mellett rajzolt petróleumlámpát, parasztszekeret vagy egy asztalt rajta késsel, almával, egy karéj kenyérrel. Nem annyira a motívumok eredete érdekelte, inkább az, hogy mivé váltak, milyen új értelmet kaptak egy sajátos életkereten belül. Eleitne a helyszínen rajzolta a tárgyakat, később egymásra kopírozta őket. A rajzokat néha szétvágta, és montázsként egymásra ragasztotta. E képek, rajzok nagy része körben komponált, s valamennyi konkrét háttér nélküli.
Vajda életművében 1935 után megjelennek a finom művű portrék is. Barátjáról, Bálint Endréről és önmagáról rajzolt egybekomponált fejeket, ezeket is a montázstechnika jellemezte, ezek a rajzok leginkább szellemi portrék.
Az 1938 és 1940 közötti időszak tartalmában nagyjából egységes periódusnak tekinthető. Erre az időre tehető a maszk-periódus. A maszk-képek végtelen térben mozgó, lezárt formációk. Az utolsó három év képeiben az ösztönös, tagolatlan tudatalatti indulatok, sejtések és víziók törnek napvilágra.
Bálint Endre 1938-ban így ír Vajda művészetéről: "Arra a kérdésre, hogy "mit ábrázolnak képei", nehéz válaszolni, de hogy mire utalók, megérzi az ember. Képei nem szimbólumai valaminek, nem jelképezni akarnak valamit, hanem az egésznek, a világnak, a természetnek eldugott arca elé tartott görbe tükrök."

Válogatás Vajda Lajos képeiből