Ádám Jenõ

Szigetszentmiklós, 1896. december 13. - Budapest, 1982. május 15.

Zeneszerzõ, kóruskarnagy, zenepedagógus

Az I. világháború után mint oroszországi hadifogoly zenekart, kórust szervezett, bejárta Nyugat-Szibériát és Turkesztánt, 1919-ben Taturszkban zeneiskolát alapított és a városi népházat vezette.

1921-1925: Kodály zeneszerzés növendéke
1933: karmester-diplomát szerzett Felix Weingartnernél

Fövárosi iskolák (1938-ig) és a Zenemûvészeti Fõiskola tanára volt (1929-1959). Tanított szolfézst, kamaraéneket, népzenét, módszertant, dalirodalmat, 20 éven át vezette az intézet énekkarát, egy ideig az operatanszakot és az ének-fõtanszakot is.

Érdeklõdését felkeltette az iskolákban folyó zenei oktatás-nevelés. Kodály biztatására kidolgozta a késõbb "Kodály-módszer" néven elterjedt ének-zeneoktatás alapjait jelentõ Módszeres énektanítás a relatív szolmizáció alapján c. pedagógiai mûvet, majd ennek segédkönyveként az általános iskolák énektanításának tankönyvét (Szó-Mi). Fáradhatatlan zenepedagógus és népmûvelõ volt (könyvek, elõadások, rádióelõadások). Zeneszerzõi munkássága közvetve vagy közvetlenül a népzenéhez kapcsolódott a következõ mûfajokban: zenekari mûvek, színpadi mûvek, zenés misztérium, kórusmûvek, dalok, népdalfeldolgozások, színpadi kísérõzenék és (hat) filmzene.