Kodály Zoltán

Kecskemét, 1882. december 16. - Budapest, 1967. március 6.

Zeneszerzõ, zenetudós, zenepedagógus

Gyermekkorát Galántán és Nagyszombatban töltötte.
Nagyszombatban járt középiskolába, zongorázni, hegedülni, gordonkázni tanult. A székesegyház kórusában énekelt, játszott a gimnázium zenekarában. Megszülettek elsõ szerzeményei is: egy mise, egy nyitány és kamarazenei-mûvek.
1900-1905. A Zeneakadémián Koesslernél zeneszerzést tanult
1905. Magyar-német szakos tanárként végzett a budapesti egyetemen
1905. Megkezdte népdalgyûjtõ munkáját
1906. Bölcsészdoktori diplomát szerzett. (Disszertációjának címe: A magyar népdal strófaszerkezete)
1906. Bemutatták elsõ szimfonikus müvét (Nyári este, zenekari fantázia)
1906. Bartók Béla is bekapcsolódott a magyar népzenét feltáró és összegyüjtõ munkába
1906-1907. Berlinben és Párizsban járt, s az új nyugati zenérõl (Debussy) szerzett benyomásaival tért haza
1907. Tanítani kezdett a Zeneakadémia zeneszerzés tanszékén
1907-1909. Esõ mûve (az Énekszó, 16 dal népi szövegekre) már az új magyar zene jegyében született
1910. A Waldbauer-kvartett, Bartók Béla és Kerpely Jenõ Kodály mûveket mutatott be
1910. Feleségül vette Sándor Emmát
Nyugat-Európa is hamarosan megismerte a Kodály-mûveket: 1910-ben Zürichben, 1912-ben Párizsban, 1913-ban Londonban, 1915-ben õt amerikai városban játszották vonósnégyesét és gordonka-zongora-szonátáját
1910-1914. A Felvidék után Erdélyben és a bukovinai csángók között, majd az ország egész területén végzett kutatómunkát
1919. A Tanácsköztársaság idején Kodály hét hónapig az átszervezett Zeneakadémia aligazgatója volt (Dohnányi igazgatósága idején)
A háború miatt zeneszerzõi tevékenységének újabb termékei csak 1918-ban és 1921-ben kerültek bemutatásra (Megkésett melódiák, Két ének)
1921-tõl ismét a Zeneakadémián tanított (1940-ig) és az MTA keretein belül az összegyûjtött népdalok rendszerezésével és kiadásra elõkészítésével foglalkozott
1923. A Psalmus Hungaricus bemutatása a fõváros félszázados jubileuma alkalmából: ez a mû, majd sorban a késõbbiek itthon is és kölföldön is nagy sikereket arattak:
1923 és 1929 között rendszeresen tartott szerzõi esteket, ahol új dalait, kórusmûveit ismerhette meg a közönség
1926. A Háry János bemutatója
1930. Marosszéki táncok
1930-1933. A Budapesti Tudományegyetem megbízott elõadója volt.
1933. Galántai táncok
1924-1932. Székely fonó
1936. Budavári Te Deum
1938-1939. Felszállott a páva
1939. Concerto

Zeneszerzõi tevékenységével párhuzamosan gazdag tudományos életmûvet is épített. Folklórgyûtemények tudományos kiadása, cikkek és értekezések jelentek meg tõle.

1943. Az MTA tagjai sorába választotta
1945. február 11. Az ostrom alól felszabadult fõváros elsõ zenei bemutatója a Missa brevis volt az Operaház ruhatárában
1946-1949. Az Akadémia elnöke volt, hangversenykörúton járt külföldön
1959. Sándor Emma halála után (1958) feleségül vette Péczely Saroltát
1966-ig járt külföldi elõadókörutakon, s megérte a Magyar Népzene Tára elsõ öt kötetének megjelenését (1951-1967), s azt, hogy 120 általános iskolában bevezették az elvei szerinti mindennapos énekoktatást.

Számos kitüntetést kapott (Corvin-lánc, Magyar Érdemrend középkeresztje, Kiváló Mûvész, Kossuth-díj háromszor), díszdoktora volt a kolozsvári, a budapesti, a berlini, a torontoi és az oxfordi egyetemnek, több akadémia és konzervatórium elnöke és díszelnöke volt.