Az Operaház története

1837 augusztusában megnyílt a Nemzeti Játékszín (a késõbbi Nemzeti Színház), s tíz nappal késõbb már operát játszottak benne. Közel õtven évig ez az intézmény adott helyet mind a prózai, mind a zenés drámai mûfajnak. Az igény, hogy az operai részleg önálló helyet kapjon, az 1860-as években mind sürgetõbben merült fel.

1872-ben kinevezték azt a bizottságot, amely kijelölte a leendõ operaház helyét. 1873-ban hat meghívott építõmûvész számára szûkkörû pályázatot írtak ki. A bírálóbizottság Ybl Miklós terve mellett döntött. A telket 1875-ben vették át és a gyorsütemû építkezés eredményeként 1879 õszére már tetõ alá került az épület. Ezután elhúzódtak a munkálatok és végül 1884 szeptember végén tarthatták meg az elsõ elõadást.

1895 nyarán az egész épületbe bevezették a villanyvilágítást, 1912-ben pedig Medgyaszay István tervei alapján korszerûsítették. A második világháborúban az Operaház csak kisebb károkat szenvedett, a sérült részeket Kaufmann Oszkár tervei szerint renoválták 1950-ben.

A Magyar Királyi Operaház nyitóelõadásán (1884. szeptember 27-én) a Bánk bán elsõ felvonása, a Hunyadi László nyitánya és a Lohengrin elsõ felvonása került színre.

Az Operaház mutatott be sok olyan magyar mûvet, amely azután nagy nemzetközi sikereket is aratott:

Bartók: A fából faragott királyfi (1917)
Bartók: A kékszakállú herceg vára (1918)
Kodály: Háry János (1926)
Kodály: Székelyfonó (1932)
Bartók: A csodálatos mandarin (1945)

Az Operaház igazgatói korszakunkban:

Radnai Miklós: 1925-1935
Márkus László: 1935-1944.

1945 óta az intézmény hivatalos neve Magyar Állami Operaház.