A Nemzeti Zenede

Budapest legrégibb zenei tanintézete. Eredete a Pestbudai Hangászegyesülethez nyúlik vissza, amely az 1834-36-os években fennállott Vidámság Társulatának feloszlása után alakult. Az egyesület alapszabályát a helytartótanács 1836-ban hagyta jóvá. Az egyesület által szervezett hangversenyek hamarosan népszerûek lettek, de hamar kitûnt, hogy énekesek nékül lehetetlen nagyobb kórusmûvek bemutatása.

A zenede tervét Bartay András vetette fel. 1840. január 2-án Liszt Ferenc hangversenyt adott a felállítandó Magyar Nemzeti Conservatorium javára. A Zenede megnyitásáig a befolyt összeg kamatait az énekiskola kapta. 1851-ben a hangászegylet és az énekiskola - Pestbudai Hangászegyleti Zenede néven - végleg egyesült. A megalapítás évében a növendékek száma 73 volt, 1852/53-ban már 253.

A Nemzeti Zenede nevet 1867-ben vette fel az intézet. 1918-ban a Károlyi-kormány felfüggesztette az intézet mûködését, 1920-ban pedig az intézmény állami kezelésbe került. 1927-ben a kultuszminiszter visszaadta az intézetet az újonnan megalakult Nemzeti Zenede Egyesületnek. Az intézmény 1936-ban ünnepelte fennállásának 100. évfordulóját. 1948 után az Egyesületet feloszlatták és az intézetet konzervatóriummá szervezték át. Jelenlegi elnevezése Bartók Béla Zenemûvészeti Szakközépiskola és Gimnázium.