Passuth László Budapesten született, de kora ifjúsága éveit Kolozsvárott töltötte, a nyugtalan vérkeringésû, lázas életritmusú és mégis sûrû történelmi levegõjû század eleji városban, ahol a múlt megismerésének és megértésének igénye magától értetõdõen ébredt fel a mûvészet és a filozófia iránt érdeklõdõ fiatalemberben. Késõbb, a külföldi urazások és tartózkodások idején ez az igény csak fokozódott, szenvedéllyé csõsödött, és a sokrétû ismeretanyag epikus megfogalmazásának szándékával párosult.

Passuth László 1920-ban Kolozsvárról Budapestre költözött. 1920-tól 1950-ig banktisztviselõként dolgozott, azután pedig az Országos Fordító Iroda szakfordítója volt. Írói pályáját történelmi tanulmányokkal, kulturális laptudósításokkal kezdte a 20-as évek közepén, írásai a Nyugat, a Szép Szó, a Magyar Szemle, a Jelenkor és a Válasz hasábjain jelentek meg. Regényeinek sorát a két világháború közötti zaklatott kort idézõ Eurázia nyitotta meg. Elsõ nagysikerû mûve az Esõisten siratja Mexikót, melyet hatalmas arányú regényciklusok követtek. Cortéz mexikói hódításainak történetén kívül legfontosabb és legnépszerûbb történelmi regényei: Nápolyi Johanna, A Bíborbanszületett, Fekete bársonyban, Négy szél Erdélyben, Lagúnák, Sárkányfog, A harmadik udvarmester, Aranyködben fáznak az istenek.

(c) Egyetemi Könyvtár, Szeged, 1998-2000.