Olaszország után ismét egy európai ország rendezhetett világbajnokságot. Először vezették be azt a szabályt, hogy a rendező és a címvédő selejtezők nélkül kvalifikálta magát. Franciaország és Olaszország mellett 26 állam vett részt a selejtezőkön. Távol maradt Uruguay, Argentína és Anglia. Ausztria bejutott ugyan a 16-os döntőbe, de az Anschluss miatt nem indulhatott el, így 15 csapat küzdhetett meg a világbajnoki címért, az előző világbajnoksághoz hasonlóan egyenes kieséses rendszerben.
A magyar válogatott első ellenfele Holland-India (a mai Indonézia) volt. A "sötét lónak" számító gárda ellen gyakorlatilag a legerősebb összeállításban lépett pályára a magyar válogatott. Ez még mindig az "egyiptomi csapás" következménye volt, semmit nem bíztunk a véletlenre. Végül nagy fölénnyel győztünk, de a nagyon lelkes holland-indiaiak bizony sokszor megnehezítették a csapat dolgát. Csatáraink bombáival szemben viszont tehetelenek voltak, olyannyira, hogy az első félidőben Samuels, aki megpróbált belefejelni Toldi egyik lövésébe - elájult...
Magyarország : Háda (Ferencváros) - Korányi (Ferencváros), Bíró (Hungária) - Lázár (Ferencváros), Turay (Hungária), Balogh I (Újpest) - Sas (Hungária), Zsengellér (Újpest), Sárosi (Ferencváros), Toldi (Ferencváros), Kohut (Olympique Marseille).
Holland-India : Bing Mo Heng - Samuels, Hukon - Anwar, Meeng, Nawir - Taihutu, Pattiwael, Zomers, Soedarmadji, Hong.
G.: Kohut (13'), Toldi (16'), Sárosi (25'), Zsengellér (30'), Zsengellér (76'), Sárosi (89')
Svájc - Németország 1-1 (1-1, 1-1, 1-1)
Kuba - Románia 3-3 (1-1, 2-2, ?)
Franciaország - Belgium 3-1 (2-1)
Csehszlovákia - Hollandia 3-0 (0-0, 0-0, ?)
Brazília - Lengyelország 6-5 (2-1, 4-4, 5-4)
Olaszország - Norvégia 2-1 (1-0, 1-1, 2-1)
Svédország játék nélkül jutott tovább. A sok hosszabbításos mérkőzés közül kettőn 120 perc sem hozott döntést, ezeket megismételték:
Svájc - Németország 4-2 (1-2)
Kuba - Románia 2-1 (0-1)
A négy közé jutásért a két meccset játszott Svájcot kellett legyőznünk. Kemény diónak ígérkezett, mert a megismételt találkozón a németek már 2-0-ra vezettek ellenük, a helvétek mégis fölényesnek mondható győzelmet arattak. Az előjelek nem voltak valami kedvezőek: "Rettenetes rossz a lillei pálya!" - írta a Nemzeti Sport. A mérkőzést megelőző napon pedig megmozdult a föld! Kémények dőltek le, falak repedtek meg, de nagyobb baj nem történt. A pihentetési okokból néhány helyen megváltoztatott magyar csapatból különösen a védelem érdemelt dícséretet, a csatárok sok hibáját részben a rossz talaj számlájára írták. Mindkét gólunkat a félidők végén értük el.
Magyarország : Szabó (Hungária) - Korányi (Ferencváros), Bíró (Hungária) - Szalay (Újpest), Turay (Hungária), Lázár (Ferencváros) - Sas (Hungária), Vincze (Újpest), Sárosi (Ferencváros), Zsengellér (Újpest), Kohut (Olympique Marseille).
Svájc : Huber - Stelzer, Lehmann - Springer, Vernati, Lörtscher - Bicke, Abegglen III, Amado, Walaschek, Grassi.
G.: Sárosi (43'), Zsengellér (91')
Svédország - Kuba 8-0 (4-0)
Olaszország - Franciaország 3-1 (1-1)
Brazília - Csehszlovákia 1-1 (1-0, 1-1, 1-1)
A döntetlenül végződött talalkozót ezúttal is meg kellett ismételni:
Brazília - Csehszlovákia 2-1 (0-1)
Az elődöntőben a Nagy József által edzett, addig csak egy mérkőzést játszott Svédország volt az ellenfelünk. Nagyon rosszul indult a találkozó, már az első percben gólt kaptunk. 20 percig tartott, amíg a csapat összeszedte magát. Ekkor újra betaláltak a svédek - ezúttal viszont a saját kapujukba. A Svájc ellen kínlódó csatársorunk ezután sorra vezette a szebbnél szebb akciókat, és a korabeli tudósítások szerint a különbség még nagyobb is lehetett volna.
Magyarország : Szabó (Hungária) - Korányi (Ferencváros), Bíró (Hungária) - Szalay (Újpest), Turay (Hungária), Lázár (Ferencváros) - Sas (Hungária), Zsengellér (Újpest), Sárosi (Ferencváros), Toldi (Ferencváros), Titkos (Hungária).
Svédország : Abrahamsson - Eriksson, Kägren - Almgren, Jacobsson, Svanström - Nyberg, Johansson, H. Anderson, Keller, Wetterpström.
G.: Nyberg (1'), Jacobsson (öngól - 20'), Titkos (37'), Zsengellér (39'), Sárosi (67'), Zsengellér (85')
Olaszország - Brazília 2-1 (2-0)
Brazília - Svédország 4-2 (1-2)
kézfogása a döntő előtt |
A döntőben tehát azt az olasz válogatottat kellett volna legyőznünk, amely 13 éve nem szenvedett vereséget a magyaroktól. Mindenki bizakodott, hogy most talán megtörik a jég, de erre mégsem került sor. Dietz Károly szövetségi kapitány kissé indokolatlanul megbolygatta az összeállítást, az addig nagyszerűen játszó Toldi kihagyása mindenképpen hibájául róható fel a sportsajtóra túlságosan sokat hallagtó kapitánynak. Szintén hiba volt védekező felfogásban pályára lépni az olasz együttes ellen, ez a taktika nagyon megbosszulta magát. A vereség fő oka azonban nem ez volt. Az egyes posztokon egyénileg is jobb olaszok sokkal korszerűbb labdarúgást űztek, Meazza és Ferrari pedig egészen kimagaslót nyújtott. A Nemzeti Sport tudósítása is elismerte, hogy a jobb csapat győzött, de később bebizonyosodott az osztrák Hugo Meisl híres-hírhedt mondása: "A magyarok vagy lagzit ülnek, vagy temetnek." Bírálatok tömkelege érte ezután edzőt, játékost, újságírót egyaránt. Pedig hogy örülnénk ma egy második helynek... |
Olaszország : Olivieri - Foni, Rava - Serantoni, Andreoli, Locatelli - Biavati, Meazza, Piola, Ferrari, Colaussi.
Magyarország : Szabó (Hungária) - Polgár (Ferencváros), Bíró (Hungária) - Szalay (Újpest), Szűcs (Újpest), Lázár (Ferencváros) - Sas (Hungária), Vincze (Újpest), Sárosi (Ferencváros), Zsengellér (Újpest), Titkos (Hungária).
G.: Colaussi (6'), Titkos (18'), Piola (17'), Colaussi (35'), Sárosi (70'), Piola (82').