Csík Ferenc nagyon kemény edzésmunkával
készült a berlini
olimpiára. Mivel a fővárosban nem voltak jó edzéslehetőségek, Győrbe
tette át székhelyét, és a korábban éppen Berlinben kitanult "japán
módszer" szerint tréningezett. (Ebben az időben a japán úszósport
egyet jelentett a világszínvonallal.) Csík keze megsérült a győri
uszodában, alig-alig épült fel az olimpiai versenyek kezdetére.
A 100 méter gyors előfutamában a továbbjutást kellett csak kivívni, a
helyezés és az
időeredmény nem számított. A középdöntőkből viszont csak az első 3-3
versenyző és a jobbik 4. időt elérő jutott be a hetes döntőbe. A 18 ezer
főre méretezett Schwimmstadion nézőterén 25 ezren szorongtak, amikor
elkezdőtek az úszódöntők. A pályabeosztás a következő volt: 1. Arai
(Japán) ; 2. Yusa (Japán) ; 3. Lindegren (USA) ; 4.
Fick (USA) ; 5. Fischer (Németország) ; 6. Taguchi
(Japán) ; 7. Csík (Magyarország).
Csík pályabeosztása tehát nem volt valami szerencsés, de mivel nem
számított esélyesenek, a "surranónak" előnyei is lehettek.
A rajt a legjobban Fischernek sikerült, de hamarosan Yusa vette át a
vezetést. Előként Csík fordult 50 méternél, de Yusa ismét az élre állt.
Csík egyre jobban megközelítette, de a másik szélső pályán, az egyesen
úszó Arai is nagyon feljött. 85 méter után már Csík vezetett, ekkor
kezdtek el kétségbeesetten hajrázni a japánok, de már nem érték be a
magyar fiút. 1. Csík (56,7 mp) ; 2. Yusa (57,9) ; 3. Arai (58,0).
Szenzációs győzelem volt, sokan nem is akarták elhinni itthon, hogy
"Ferkó" legyőzte a japánokat.