Csík Ferenc nagyon kemény edzésmunkával készült a berlini olimpiára. Mivel a fővárosban nem voltak jó edzéslehetőségek, Győrbe tette át székhelyét, és a korábban éppen Berlinben kitanult "japán módszer" szerint tréningezett. (Ebben az időben a japán úszósport egyet jelentett a világszínvonallal.) Csík keze megsérült a győri uszodában, alig-alig épült fel az olimpiai versenyek kezdetére.
A 100 méter gyors előfutamában a továbbjutást kellett csak kivívni, a helyezés és az időeredmény nem számított. A középdöntőkből viszont csak az első 3-3 versenyző és a jobbik 4. időt elérő jutott be a hetes döntőbe. A 18 ezer főre méretezett Schwimmstadion nézőterén 25 ezren szorongtak, amikor elkezdőtek az úszódöntők. A pályabeosztás a következő volt: 1. Arai (Japán) ; 2. Yusa (Japán) ; 3. Lindegren (USA) ; 4. Fick (USA) ; 5. Fischer (Németország) ; 6. Taguchi (Japán) ; 7. Csík (Magyarország). Csík pályabeosztása tehát nem volt valami szerencsés, de mivel nem számított esélyesenek, a "surranónak" előnyei is lehettek.
A rajt a legjobban Fischernek sikerült, de hamarosan Yusa vette át a vezetést. Előként Csík fordult 50 méternél, de Yusa ismét az élre állt. Csík egyre jobban megközelítette, de a másik szélső pályán, az egyesen úszó Arai is nagyon feljött. 85 méter után már Csík vezetett, ekkor kezdtek el kétségbeesetten hajrázni a japánok, de már nem érték be a magyar fiút. 1. Csík (56,7 mp) ; 2. Yusa (57,9) ; 3. Arai (58,0). Szenzációs győzelem volt, sokan nem is akarták elhinni itthon, hogy "Ferkó" legyőzte a japánokat.